„Náray-Szabó István” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
4. sor:
[[1922]]-ben végzett okleveles vegyészként a budapesti József Nádor Műegyetemen. [[1923]]-tól az elektrokémia tanszékén tanársegédként dolgozott, majd [[1926]]-ban műszaki doktorátust szerzett.
Ezután ösztöndíjjal előbb a Berlini Collegium Hungaricumba került és a Kaiser Wilhelm Institut für Faserstoffchemie-ben dolgozott ([[1926]]-[[1928]] között), majd a manchesteri Victoria University fizikai intézetében részt vett a Nobel-díjas [[W. L. Bragg]] szilikátszerkezeti kutatásaiban ([[1928]] és [[1930]] között).
Miután hazatért, [[1930]]-tól a [[Szegedi egyetem|szegedi tudományegyetem]] Általános és Szervetlen [[Vegytan]] Tanszékén adjunktus lett és anyagszerkezetből magántanári képesítést szerzett. [[1931]]-ben kinevezték a szegedi Eötvös Kollégium igazgatójának. Emellett [[1933]]-tól [[1938]]-ig [[Bay Zoltán]]nal is dolgozott. [[1938]]-tól a budapesti [[BME|József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem]] kémiai-fizikai tanszékének vezetőjeként nyilvános rendkívüli tanárként, majd [[1939]]-től nyilvános rendes tanárként tanított.
[[1947]]-ben mint a [[Magyar Közösség]] tagját a köztársaság elleni összeesküvés hamis vádjával letartóztatták, a koncepciós perben 4 évre elítélték, és két évre internálták.
13. sor:
[[1953]]-tól az Építéstudományi Intézet épületfizikai osztályát vezette. [[1956]]-tól az MTA Központi Kémiai Kutató Intézet tudományos tanácsadója volt. [[1970]]-ben vonult nyugdíjba. Ő honosította meg a kristálykémiai kutatásokat hazánkban. Tanítványai közé tartozott - többek között – [[Kálmán Alajos]] akadémikus.
Fia, [[Náray-Szabó Gábor]] vegyész, az [[ELTE]] egyetemi tanára, az [[MTA]] Könyvtárának főigazgatója.
[[1990]]-ben posztumusz [[Széchenyi-díj]]jal ismerték el kiemelkedő tudományos eredményeit.
==Munkái==
| |||