„Medgyes ostroma (1534)” változatai közötti eltérés

a
jav.
a (jav.)
{{Magyar belháború (1526–38)}}
'''Medgyes ostromá'''t [[Szapolyai János]] és [[I. Ferdinánd|I. (Habsburg) Ferdinánd]] [[magyarok|magyar]] és [[erdélyi szászok|szász]] hívei indították, a [[moldva]]i és [[havasalföld]]i vajda segítségével ''[[Lodovico Gritti]]'' ellen, aki a [[szeben vármegye]]i [[Medgyes]] várába zárkózott be zsoldosaival.<br>
Gritti [[1529]]-ben ajánlotta fel szolgálatait Szapolyainak, aki ezért jutalmul rengeteg címmel ruházta fel és kormányzóvakormányzóvá nevezte ki. Gritti vagyonosabb ember lévén nagyobb tekintélyre tett szert [[Magyarország]]on mint Szapolyai és a nagyravágyó politikus önálló útra lépett. Egyszerre próbált a Habsburgok felé is közeledni, amit Szapolyai kiismert, de minthogy Gritti [[Paragli Ibrahim]] [[vezír|nagyvezír]] barátja és kegyence volt, nem léphetett fel ellene nyíltan, mert különben elvesztené [[I. Szulejmán]] támogatását, ugyanis tőle függött, hogy megállja-e a helyét Ferdinánddal szemben a magyar trónért vívott harcban.
 
Gritti önkényeskedése sokkolta Szapolyai és Ferdinánd híveit is egyaránt, a főbb magyar vezetők között pedig elégedetlenséget és féltékenységet szült (mint rendesen), hogy jelentős jövedelemmel bíró állami vagyont, így a királyi várak és sóbányák hasznát is rábízta Szapolyai. Gritti nem ismert korlátokat, ha ellenségeit félreakarta állítani. Szapolyainak már létkérdése volt Gritti eltávolítása, így amikor az meggyilkolta [[Czibak Imre]] [[Nagyvárad|váradi]] püspököt, akkor [[Erdély]]ben, a háború alatt először és egyben utoljára, eddig példátlan módon a két tábor hívei [[Majláth István]] vezetésével összefogtak és a Medgyesen székelő Gritti fiaival együtt beszorították. Az eredetileg segítségre küldött moldvai sereg is az ellenséghez csatlakozott és Gritti végzete beteljesült.
 
== Előzmények ==
Lodovico Gritti [[Andrea Gritti]] [[Velencei dózsék listája|velencei dózse]] balkézről született negyedik fia volt, akit [[Itália|Itáliában]] neveltettek, de [[1508]]-ban inkább visszament [[Isztambul]]ba, ahol ékszerkereskedő lett és jószándékújó szándékú emberként megnyilvánulva elnyerte az emberek rokonszenvét, sőt még az akkor főkamarásként működő Paragli Ibrahimét is.<br>
Paragli, amikor a nagyvezíri tisztbe jutott, felterjesztette a szultán udvarába Grittit.
 
[[1529]]-ben Gritti részt vett abban a hadjáratban, amely [[Bécs ostroma (1529)|Bécs ostrománál]] kudarcot vallott. Szapolyai, aki [[Lengyelország]]ból tért vissza, először rendkívül bizalmatlanul fogadta a török segítséget, sőt egyenesen nem is remélte, hogy visszaszoríthatja vele Ferdinándot. Egy [[dalmátok|dalmát]] követét, [[Tranquillus Andronicus]]t küldte a nagyvezírhez és Grittihez is. Gritti [[1528]]-ban [[Laszky Jeromos]]t, Szapolyai portai követét is fogadta és nyájasságával beférkőzött a bizalmába. Laszky terjesztette Szapolyai elé Grittit, aki úgy gondolta, később hasznossá vállhatválhat a számára.<br>
Gritti sokat tett annak érdekében, hogy a török diplomácia és haderő egyaránt Szapolyai szolgálatába álljon és Andronicus megnyugtató válaszokat küldött a királynak.<br>
Egy korabeli levélből az olvasható, mégpedig egy [[Pomasanich Bernardin]] nevű szerzetestől, hogy Ibrahim szerette volna, ha Szapolyai helyett Gritti ül a királyi székbe.<ref>Grittinek ötvenezer arannyal tartozott Paragli, s ha Gritti magyar király lesz, 80&nbsp;000 arany adót fizet majd a szultánnak, s az összegből a nagyvezír a tartozását leróhattja. [http://mek.niif.hu/05700/05721/html/index.htm#d1e443 Kertschmayr H.: Gritti Lajos].</ref><br>
 
A [[oszmán hadsereg|török sereg]] szállítójaként működő Gritti vezette Magyarországon és [[Csehország]]ban a török irreguláris lovasság (az [[akindzsi]]k) rabló akcióit, amivel a sereg utánpótlását biztosították. Emiatt már az elején nem volt népszerű a magyarok körében.<br>
A [[Buda|Budát]] a [[németek]]től a szultáni sereg elfoglalta és átadta Szapolyainak. Andronicus itt lépett fel Gritti titkáraként és Ibrahim tanácsolta bizalmas barátjának, hogy törekedjen minél nagyobb tekintélyre szert tenni az országban. Gritti már az első alkalomkor elnyerte Szapolyai kegyeit, mert a [[Szent Korona|Szent Koronát]] ő maga jutattajuttatta vissza. Gritti felügyelte ugyanakkor a Szapolyai számára kirendelt török katonaságot, ami viszont a várost sarcolta.
 
Gritti már [[1529]]-ben átvette a pénzügyeket és jelentős pénzeket húzott ki a maga részére a királyi kincstárból. Szapolyai helyzetén annyira rontott, hogy anyagilag is a törökök támogatására szorult, nem csupán katonailag. Befolyása nőttön-nőtt Magyarországon, de Szapolyai egyelőre még nem látta át, hogy a rovására megy mindez. Ámde ha látta is volna, a körülmények miatt nem tehetett semmit, hiszen még székhelyén is törökök álltak fegyverben.<br>
=== Gritti mint kormányzó ===
[[Kép:Gritti Lajos.jpg|jobbra|bélyegkép|240px|Gritti Lajos Magyarország kormányzója]]
A magyar nemesség jelentkényenjelentékeny hányadában több ok miatt is visszatetszést, sőt egyenesen [[sovinizmus|soviniszta]] érzelmeket váltott ki Gritti személye. [[1526]] után a magyarok jelentős hányada határozottan elutasította idegen, főleg német uralkodó választását és minden nem magyar nemezetiségűnemzetiségű tisztségviselőtől megakart szabadulni, noha sokuknak nem is volt köze az ország romlásához, mint ahogy néhányan állították.<ref>A [[mohácsi csata|mohácsi vész]] után is a budai csőcselék a német lakosság ellen hangolódott gyors ütemben, akárha a németek semmisítették volna [[II. Lajos]] seregét [[Mohács]]nál.</ref> Különösen nagy féltékenységre adott okot Gritti tisztsége és hatalma, ami miatt több főúr rettegett attól, hogy teljesen háttérbe szorulnak. Mélyen sértette őket, hogy a kormányzói tisztséget olyan egyén tölti be, aki törvénytelen, azonkívül nem is beszél [[magyar nyelv|magyarul]]. Végül, mely jogosnak számít, Gritti visszaélései is fokozták az iránta érzett mély ellenszenvet.<br>
Különösen erős szemrehányásokat tett Czibak püspök a királynak, aki Gritti idegen származásától eltekintve, komolyan aggódott, hogy a kormányzó veszélyes lehet Szapolyaira nézve. Az országnagyok az [[1530]]. [[december 30.|december 30]]-án kiállított hűséglevélbe készek lettek volna ellenszegülni a kormányzó személyének, de az egy nappal később véglegesített változat ezt a kitételt nem tartalmazta.
 
 
=== A vég kezdete ===
[[1533]]-ban megkötött az Ausztria és az [[Oszmán Birodalom]] közötti béke, amelyhez Gritti járult hozzá jelentősen. De a Szapolyai és Ferdinánd közti háború korántsem zárult le, amelyben még mindig közreműködöttek török katonák. De Gritti személye [[1534]]-től már nyilvánvalóvá vált Szapolyai előtt, aki a bajkeverő, emellée mellé saját hatalmát is veszélyeztető kormányzóval valamiképp leakart számolni. A Habsburgok felé való elkötelezettségéről már semmi kétség nem volt, de Szulejmán előtt is nyilvánvaló lett, hogy Gritti Velencével is konspirál. Közben [[Irán|Perzsia]] uralkodójával [[I. Tahmászp perzsa sah|I. Tahmászppal]] háború tört ki keleten, ezért Ibrahimot keletre rendelték. Míg távol volt, a nagyvezíri feladatokat olyan személyek látták el, akik esküdt ellenségei voltak Grittinek. Gritti egyelőre nem aggódott, mert bízott apja támogatásában és figyelmét a magyarországi eseményekre fordította. Ekkor azonban már Nádasdy is ellene hangolódott, míg egyetlen híve Laszky is éppúgy veszélyben forgott. Gritti azonban most sem aggódott, mivel 4000 fős magánhadsereg állt itt a rendelkezésére. Erdélybe tartó útján Havasalföldön haladt keresztül és katonái kifosztottak mindent, ami az útjukba került. Ezzel Grittinek sikerült maga ellen fordítania [[VIII. Vlad havasalföldi fejedelem|VIII. Vlad]] vajdát is.<br>
Grittinek állítólag olyan tervei is voltak, hogy 20 ezer fős török sereggel is bevonul az országba, hogy szétkergesse a [[Veszprém]]be összehívott gyűlést, ami a török elleni védekezésről tárgyalt, más források szerint a királyi hatalomra tört volna. Ez utóbbi verziót Szapolyaiban különösen nagy aggodalmat váltott ki. Mindezt fokozta, hogy a [[Speyer]]ben tartandó birodalmi gyűlésre is el kívánt menni a kormányzó, ahol várhatóan a Habsburgok támogatását fogja megszerezni, akik alig várták, hogy vele állíthassák majd félre Szapolyait. Vlad vajdának is hasonló félelmei voltak Havasalföldön, mert ott az a hír terjengett, hogy Gritti azt az országot is elakarja foglalni és trónjára Laszkyt ültetni.
 
Magyarország közelében látszólag Moldva volt az egyetlen állam, ami szilárdan Gritti szövetségesének számított. A magyar és havasalföldi diplomácia ekkor [[IV. Péter moldvai fejedelem|IV. Péter vajda]] ellenségéhez Lengyelországhoz fordult, amelyet egy Moldva elleni támadásra kívántak sarkalni.<br>
Szapolyai uralma már csak azért is veszélyben forgittforgott, mert Gritti önkényuralma miatt sokan pártoltak el Ferdinánd mellé. A magyar lakosság éppúgy gyűlölte a kormányzót mint a nemesek, mert török zsoldosait szerte engedte Erdélyben, akik raboltak és fosztogattak. Legfőbb ellenségének az erdélyi vajda és váradi püspök Czibak Imre számított, aki komolyan átlátta a Grittiben rejlő veszélyt. A királyt állandóan figyelmeztette, hogy Gritti elorozza a királyi jövedelmeket és hatalomra tör. Szapolyai [[1534]]-re kezdte komolyan venni Czibak intését, s mikor bizonyossá vált, hogy Isztambulban már nem áll olyan biztosan, mint korábban, elhatározta, hogy fellép a kormányzó ellen. Gritti nem hátrált meg, mert bízott a moldvai támogatásban. Havasalföldön ráadásul felakasztatott többek közt egy Iliaş nevű bojárt, mert nem az nem akarta támogatni őt, emiatt Vlad már csak az alkalmat leste, hogy mikor vehet revánsot a gyűlölt kormányzón.<br>
Gritti serege [[augusztus 7.|augusztus 7]]-én tábort ütött [[Brassó]] mellett, míg Czibak Váradon szervezkedni kezdett ellene. Ott [[Dóczy János]], [[Batthyány Orbán]] és [[Penesich Gáspár]] 800 lovassal csatlakozott hozzája. Mikor Gritti tudomást szerzett az ellene való mozgalomról, feldühödött és elhatározta Czibak megölését. Dóczy bár Czibak mellett állt, de valójában Grittit támogatta, ugyanúgy Batthyány is, ők rövidesen csatlakoztak Gritti brassói táborába. Erdélyben még [[Dobó Ferenc]] volt az, aki Gritti mellett állt.<br>
Czibak a [[Maros]] mellett [[Felmér]]en ütött tábort, ahová Grittit várta, kivel tárgyalni szándékozott. Gritti [[augusztus 11.|augusztus 11]]-én virradóra tért meg Felmérre, ahol katonái megtámadták Czibak táborát és a püspököt brutális kegyetlenséggel megölték.
A nemesi bandériumokból, várkatonákból és a szász városok gyalogosaiból 5000 katonája gyűlt össze Majláthnak, míg a havasalföldi szövetségesekkel és a közfelkelőkkel együtt állítólag 35, vagy 40 ezerre emelkedett az egyesült sereg, amely Gritti ellen vonult.
 
Gritti serege 800 török gyalogosból, 200 [[janicsár]]ból, valamint 3000 havasalföldi, magyar és oszmán lovasból állt. Vele volt Antonio, Giovanni és Pietro nevű fia is. Amint hírét vette, hogy Majláth, Vlad és [[Patócsy István]] vezetésével nagy sereg jön ellene, a Medgyes alatt álló erőit bevonultatni készült a városba és a várba. Az ottani szászok nem voltak hajlandóak beengedni, mire Gritti csellel elfogta a városi vezetőket és egy föladalattiföldalatti alagúton át emberei betörtek a városba. A szászok ekkor a belső városrészbe vonultak el.<br>
Gritti [[augusztus 27.|augusztus 27]]-én elfoglalta a fontosabb pontokat, s megpróbált védekezésre minél jobban berendezkedni, de az alaposabb védművek létesítésére nem volt sok ideje. Habár nem tartott különösebben a nagyobbrészt egyszerű parasztokból álló erdélyi seregtől, s meggyőződése szerint a moldvaiak úgyis a segítségére sietnek.<br>
Majláth serege azonban még aznap körbevette a várat. Hogy török segítség ne jöjjön, a [[Kárpátok]] déli szorosait lezárták. Szapolyai jóváhagyta Majláth fellépését és még [[Werbőczy István]] is 1000 embert küldött Váradról a támogatására.<br>
 
Gritti az ostromlók gyűrűjéből 200 törökkel és janicsárral kicsúszott és Huru táborába menekült, akivel egyezkedni kezdett, hogy védelmet kapjon Majláth emberei elől. Huru ellenben kiadta Majláthnak. A kormányzó még elbúcsúzott fiaitól, majd Majláth lefejeztette.<br>
Két fiára, Antonióra és Pietróra is sanyarú sors várt. Mindkettejüket Moldvába vitték, az egyiküket lefejezték, a másikat vízbefojtottákvízbe fojtották. Egyedül csak Giovanni menekült meg. Hátramaradt vagyonát a szövetségesek feloszottákfelosztották egymás között. Czibak unokaöccse, Patócsy fia Miklós is nyert fájdalom-díjat a zsákmányból, az átállt Dobót is megjutalmazták.
 
Dóczyt is természetesen kivégezték, de Gritti környezetének más tagjai, mint Tranquillus megmenekült a hóhér kezétől és [[Franciaország]]ba ment.
Medgyes bevétele után Szapolyai üres kincstára megtöltésére igyekezett megszerezni a hadizsákmányt, mert Gritti kormányzósága alatt egyszer sem folyósított jövedelmet. Elsődlegesen a kivégzett Dóczy várából vitették ki az értékeket, majd Dobó Ferenc zsákmányából is sarcot vettek. A Gritti kíséretében levő [[görögök|görög]] és [[zsidók|zsidó]] szolgáktól, s kereskedőktől is elszedték javaikat és értékeiket.
[[Fájl:Martinuzzi_(Fráter)_György.jpg|200px|bélyegkép|Martinuzzi (Fráter) György]]
Gritti halálát Magyarországon mindkét tábor hívei kitörő örömmel fogadták. Ferdinándot [[október 3.|október 3]]-án értesítették a kormányzó haláláról. Ferdinánd és [[Habsburg Mária]] özvegy királynákirályné ettől kezdve abban reménykedett, hogy majd Szulejmán Szapolyai ellen fordul és végre minden akadály elhárul az elől, hogy az egész [[Magyar Királyság]] Habsburg kézbe kerüljön. A remények ezúttal sem teljesültek, noha Gritti halála miatt Velence is Szapolya királysága ellen fordult.<br>
Szulejmán környezetéből egyedül csak Paragli Ibrahim volt, akit bosszú fűtött barátja halála miatt. Szulejmán nem tett a ennek érdekében semmit, hanem csak „enyhén” elmarasztalta Szapolyait. Ibrahimnak már nem lehetett nagy beleszólása a hatalomba, sőt az ő napjai is meg voltak számlálva. Ibrahim ajánlotta be Grittit a Portánál, ezzel pedig ha nem is közvetlenül, de érintve volt abban, hogy a velenceiek alaposabb betekintést nyertek Gritti révén a török ügyekbe. Gritti azonkívül a Szulejmán fő ellenségének tartott Habsburg Ausztria felé is közeledni próbált. Szulejmánnál erősödött [[ukránok|ukrán]] feleségének [[Rokszolana|Rokszolanának]] a befolyása, aki [[1536]]-ban rávette férjét, hogy ölesse meg Paraglit. Paragli halálával Szapolyainak nem kellett már félnie Szulejmán büntetésétől, bár a Habsburg diplomácia a rágalom eszközével is megpróbálta ellene hangolni a szultánt, ahogy halála után a [[váradi béke]] beárulásával emlékét is igyekeztek befeketíteni. De mert az Oszmán Birodalom érdeke úgy kívánta, szövetségese „eltévelyedés”-ét megbocsátotta neki. Velence is rövidesen háborúba bonyolódott az Oszmán Birodalommal.