„A Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye története” változatai közötti eltérés

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Csanád –> Csanádi püspökség
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Csanád –> Csanádi püspökség)
 
== A kezdetektől a török terjeszekedésekig ==
Az [[érsekség]] területének nagy része a várostól déli és délkeleti irányban feküdt, érseki tartományát pedig a [[CsanádCsanádi püspökség|Csanádi]]i, [[Nagyvárad]]i, [[Erdély]]i, majd később a [[Zágráb]]i Egyházmegyék képezték. Szintén az [[érsekség]]hez tartozott hat missziós püspök, amely jelzi a térítő és egyházszervező jelleget. [[I. László|Szent László]] király ([[1077]]-[[1095]]) az [[érsekség]] számára délen [[Bács]] városát illetve várát jelölte ki székhelyül ([[Kalocsa]] mellé), föltehetőleg azért, hogy a szomszédos bizánci birodalom egyházának hatását ellensúlyozza és a Balkánról beszivárgó eretnekségeknek gátat vessen. Így az 1090-es évektől kezdve a [[kalocsai-bácsi érsekség]]nek két székhelye, és ennek megfelelően két székesegyháza, székeskáptalanja volt. Mind Kalocsa, mind Bács egyházának védőszentje [[Szent Pál]] apostol volt, s a két [[székhely]] ellenére az egyházmegyének mindig csak egy [[érsek]]e volt. Az érsek a középkorban gyakrabban tartózkodtak a déli székhelyen, emellett országos tisztségeik is voltak: a [[király]]i kancelláriát is vezették, később pedig a bodrogi és a bácsi [[vármegye]] főispáni tisztét is ellátták.
 
A [[tatárjárás]] ([[1241]]-[[1242]]) a [[Kalocsai Érsekség]] területén is súlyos pusztítással járt. A [[templom]]ok, [[kolostor|monostorok]] és [[kolostor]]ok újraépítése után a XIV. században kb. 300 plébániát említenek a források. A [[15. század|XV. században]] a [[Oszmán Birodalom|török]] birodalom terjeszkedése egyre több gondot okozott az érsekeknek, akik ekkor inkább voltak hadvezérek, mint főpapok. Magyarország érdeke tőlük a déli határok katonai védelmét követelte meg. II. Szulejmán szultán seregei 1526-ban Mohácsnál csaptak össze a magyar seregekkel, amelyek hadvezére, Tomori Pál kalocsai érsek (1523-1526) volt. Tomori érsek életét áldozta az országért és az Egyházért.
117 228

szerkesztés