„Analogia entis” változatai közötti eltérés

a
Bottal végzett egyértelműsítés: Hérakleitosz –> Epheszoszi Hérakleitosz
(→‎Források: Bot: <references /> cseréje {{források}}-ra)
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Hérakleitosz –> Epheszoszi Hérakleitosz)
A [[skolasztikus filozófia]] megkülönböztette a tulajdonítási analógiát (analogia entis attributionis) és az arányossági analógiát (analogia entis proportionis). Az előbbiről ott beszélt, ahol azt látjuk, hogy az összehasonlítás első tagjának sajátságában a többi is bensőleg részesedik, nem pedig csak külsőleg állítjuk róla. Így Isten létezésében a világ a maga benső módján részesedik, azaz valóságban létezik, de nem önmagától és a lét teljességében. Arányossági analógia pedig ott áll fenn, ahol a hasonlóság minden esetben arány szerint van jelen. Isten léte arányos a maga végtelenségével és magátólvalóságával, s a világ léte is arányos a maga teremtett létével és végességével. Ezért a világ esetleges, kontingens.
 
Az ''analogia entis'' további meghatározásánál még figyelembe vehetjük, hogy Arisztotelész valójában a középső megoldást választotta [[Parmenidész]] és [[Epheszoszi Hérakleitosz|Hérakleitosz]] nézete között. Parmenidész a lét egységét és azonosságát állította, Hérakleitosz egyenesen tagadta a maradandó létet, szerinte minden állandó átmenetben, változásban van. Amint láttuk, [[Aquinói Szent Tamás]] és a skolasztika Isten és a világ létét nem azonosnak, nem is teljesen különbözőnek vette, hanem hasonlónak, analógnak. De pl. [[Duns Scotus]] és [[Francisco Suárez]] föltették a kérdést, hogy kimondottan a létezés szempontja szerint, tehát abban, hogy egyáltalán vannak (''ens ut sic''), nem lehet-e azonosságot állítani Isten és a világ között? A tomista megoldás azonban az maradt, hogy mindig más a magától való létező viszonya a léthez, mint a világé, amely csak részesedik a létben.
 
==Az analogia entis a teológiában==
117 228

szerkesztés