„Epiruszi Despotátus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: II. Andronikosz –> II. Andronikosz bizánci császár |
|||
19. sor:
[[II. Theodor nikaiai császár|II. (Laszkarisz) Theodor]] császár megerősítette a szövetségét Mihállyal, és végül összeházasította még elődje által eljegyzett utódaikat ([[1256]]). Viszonzásképpen Theodor megkapta Durazzót, viszont ebbe a despota nem törődött bele, és a következő évben fellázadt. Legyőzött egy ellene küldött nikaiai sereget, és elindult Thesszaloniké felé, ám ekkor Manfréd [[szicília]]i király megtámadta országát és elragadta [[Korfu]]t és [[Albánia|Albániát]]. Mihály nem folytathatta hadjáratát, viszont gyorsan szövetségre lépett Manfréddel (lányát adta hozzá). [[1259]]-ben II. Vilmos mellett Thesszáliát uraló nagybátyja, a vak Theodor testvére, Mánuel is segített neki megtámadni az utolsó Laszkarisz helyett uralkodó későbbi [[VIII. Mihály bizánci császár|VIII. Mihályt]]. A szövetség instabilnak bizonyult, a katasztrofális [[pelagóniai csata|pelagóniai csatában]] elfogták Vilmost, és a nikaiai császár elindult, hogy elfoglalja druszája fővárosát, Artát. Csak néhány [[iónia]]i kikötő maradt meg II. Mihály számára, de innen a következő évben, míg Palailogosz Mihály [[Konstantinápoly]] ostromával volt elfoglalva, sikerült visszaszereznie Epiruszt. Az immár bizánci császár VIII. Mihály gyakran zaklatta Epirusz határvidékét, és [[1265]]-ben rákényszerítette a despota fiát, I. Niképhoroszt, hogy elvegye a császár unokahúgát, Anna Kantakuzénát. Noha eztán Epiruszt vazallus területnek tekintette, sem II. Mihály, sem fia nem vélekedett így, és az [[Athéni Hercegség|athéni hercegekkel]] és az akháj fejedelmekkel szövetkeztek. [[1267]]-ben Anjou Károly elfoglalta Korfut és Epirusz nagy részét. Az ellene küzdő Mihály 1271-ben hunyt el.
A császár nem kívánta meghódítani Epiruszt, és engedélyezte, hogy Niképhorosz követhesse apját, II. Mihályt annak trónján, és egyezkedhessen a [[Durazzo|Durazzót]] abban az évben elfoglaló Károllyal. Az új despota Károlyt hűbérurának ismerte el [[1279]]-ben, ám a [[Bizánci Birodalom|bizánciak]] hamarosan legyőzték urát, és Niképhorosz elveszítette [[Albánia|Albániát]]. [[II. Andronikosz bizánci császár|II. Andronikosszal]] már szövetségre lépett, de tanácsadói meggyőzték, hogy helyette válassza [[II. Károly szicíliai király]]t, noha őt már legyőzte Andronikosz flottája. [[1292]]-ben kötött szövetségük értelmében a király fiát, Tarantói Fülöpöt lányával házasította össze, és jelentős területeit adta el neki.
Niképhorosz halála után a Tamás fia helyett régensi hatalmat gyakorló Anna császárné, [[II. Andronikosz]] unokatestvére mind erősebb [[Bizánci Birodalom|bizánci]] befolyás alá került. [[1309]]-ben fel is lázadt hűbérura, Tarantói Fülöp ellen Andronikosz kérésére, és Epiruszból elűzték a latinokat. (Igaz, Fülöp újabb területekkel gazdagodott.) Anna elérte, hogy fia II. Andronikosz lányát vegye feleségül. Tamást Niccolò Orsini, a későbbi I. Miklós ölette meg [[1318]]-ban.
| |||