„Guillaume Marie-Anne Brune” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
29. sor:
Egy bíró fiaként született [[Brive-la-Gaillarde]]-ben. Jogot tanult és egy ideig mint politikai újságíró élt [[Párizs]]ban, majd a forradalom kitörése után belépett a Club des Cordeliers-be<ref>André Castelot & Alain Decaux, Le Grand Dictionnaire d'Histoire de la France, Éditions Fayard, Paris, 1979 (French)</ref>, összeköttetésbe lépett [[Georges Jacques Danton|Danton]]-nal, annak barátja lett. [[1792]]-ben mint [[konvent]]biztos [[Belgium]]ban működött.
===A forradalmi háborúk idején===
[[1793]]-ban belépett a hadseregbe, gyorsan lépdelt a ranglétrán, mint ezredes küzdött [[Vendée]]ban a királypárti lázadók ellen és mint dandártábornok [[Hondshootei csata|Hondschoote]]-nál. [[1795]]-ben a francia fővárosban a [[vendémiaire]]-i felkelés elfojtásában működött közre. Részt vett Napóleon 1796-97-es itáliai hadjáratában és [[1798]]-ban francia mintára alakította át a helvét[[Helvét köztársaságotKöztársaság]]ot. [[1799]]-ben a batáviai köztársaságba küldték, hogy az országot az angolok tervezett támadása ellen megvédelmezze; ugyanannak az évnek őszén megverte [[Ralph Abercromby|Abercromby]] angol tábornokot [[Bergeni csata|Bergennél]], [[Frederick, yorki herceg|York herceget]] pedig [[Alkmar]]nál kapitulációra kényszerítette.
 
===A napóleoni háborúk idején===
[[Brumaire]] 18. után Bonaparte megbizásából közreműködött a vendéei felkelés elfojtásában. A [[Marengói csata|marengói ütközet]] után, [[1800]]. [[augusztus 13]]. az itáliai hadsereg parancsnokságát vette át és a fegyverszünet letelte után az osztrák hadsereget a [[Brenta]] folyóig visszaszorította.