Főmenü megnyitása

Módosítások

a
[[Fájl:A teli haboru magyar onkenteseinek utja.PNG|bélyegkép|550px|A magyar önkéntesek útja Finnországba (piros vonal) és vissza (kék vonal) a Téli háború alatt és után.]]
 
A magyar katonák [[március 2.|március 2-án]] érkeztek meg Finnországba, 1egy hónapos magyarországi kiképzés, majd hosszú, az egész [[európa]]i [[kontinens]]t nyugatról megkerülő út után. A magyar önkéntesek Nyugat-Európában különvonaton utaztak, mint „sítáborba utazó turisták”. [[Edinburgh|Edinburgh-ből]] [[Bergen|Bergenbe]] angol védelem mellett hajóztak be, mivel a [[Nagy-Britannia]] és a [[Német Birodalom]] közötti hadiállapot miatt tartani lehetett német támadásoktól. Fegyvereket nem vittek magukkal, de a magyar kormány más utakon összesen 1 millió pengő értékben küldött hadfelszerelést, hadianyagot Finnországba. ([[Szent-Györgyi Albert]] a [[Nobel-díj|Nobel-díjához]] kapott összeget például teljes egészében Finnországnak ajánlotta fel.)
 
A hosszú út oka az volt, hogy a [[Német Birodalom]] nem engedélyezte sem csapatok, sem hadianyag áthaladását a területén (egyrészt a [[Molotov-Ribbentrop paktum]] miatt; másrészt pedig mert gr. [[Teleki Pál]] miniszterelnök nem engedte meg, hogy a [[Wehrmacht]] magyar vasútvonalakat használjon [[Lengyelország]] lerohanásához) és hazánk a területgyarapodások ([[Bécsi döntések|I. Bécsi döntés]]) miatt még rosszabb viszonyban volt szomszédaival (bár azok is a [[Tengelyhatalmak|tengely]]hez tartoztak). A magyar kormány által szervezett zászlóaljon kívül még kb. 20 fő érkezett Magyaroszágról Finnországba teljesen egyénileg. Az önkéntesek kiválasztásánál előnyt jelentett a harctéri tapasztalat, ezért több olyan katona is csatlakozhatott, akik korábban a [[Spanyol Polgárháború|Spanyol Polgárháborúban]], illetve felvidéki és erdélyi katonai akciókban részt vettek. Erről tanúskodnak azon Lapuai Múzeumban őrzött archív negatívok, amelyeken a katonák a [[Felvidék]] felszabadításában (1938) részt vállaló katonáknak kiosztott "[[Felvidéki Emlékérem|Felvidéki Emlékérmet]]" viselnek.
A finnek a magyar katonákat a kiképzésük után az önkéntesekből szervezett [[Sisu Különítmény]]be szervezték, de a békekötés miatt már nem kerültek a frontra (ennek ellenére a finnek úgy örültek nekik, mint a pogány magyarok [[Julianus barát]]nak [[Magna Hungaria]]-ban). A békekötés után a magyar katonák határőrizeti feladatokat láttak el [[Lappeenranta]]-ban. A magyar önkéntes zászlóaljat március végén Lapua-ban Mannerheim [[tábornagy]] személyesen is meglátogattak és Kémeri Nagy Imrét [[százados]]sá nevezte ki (amit később a Honvéd Vezérkar is elismert).
 
A magyar zászlóalj végül [[1940]] [[május]]ában érkezett vissza Magyarországra. [[Turku|Turkuban]]-ban szálltak hajóra, majd a németországi [[Stettin|Stettinből]]-ből (ma [[Szczecin]], Lengyelország) német vasútvonalakon, különvonaton, német őrség mellett érkeztek Magyarországra (a visszaútnál a német kormány már lehetővé tette, hogy a területén haladjanak keresztül). Budapesten Gr. Teleki Pál miniszterelnök fogadta őket. Az önkéntesek minden felszerelésüket Finnországban hagyták. Visszaútjuk költségeit a finn kormány állta.
 
== A béke ==
541

szerkesztés