Főmenü megnyitása

Módosítások

A szovjet politika ezek után más módszerekkel próbálkozott: [[Sztálin]] parancsára [[november 26.|november 26-án]] a [[leningrád]]i katonai körzet rendezett egy átlátszó provokációt: a „mainilai lövést”, amikor a saját területét vette tűz alá a finn határtól 800 méterre.
 
A Szovjetunióban beindult a sajtókampány: „Likvidálni az aljas bandát!”. Sztálin hivatalos bocsánatkérésre szólította fel a finn kormányt, amely nem tett eleget a felszólításnak. Ez már oknak elegendő volt az addig érvényben lévő [[szovjet–finn megnemtámadási szerződés]] felbontására. A finnek biztosak voltak ártatlanságukban, de az csak irattári kutatásokból derült ki, hogy a lövésekre a belügyminisztérium csapatait Leningrád közelében felügyelő párttitkár A. [[Zsdanov]] adott utasítást. A finn [[Suomen Kuvalehti]] újság [[Dimitrij Volgokonov]] szovjet [[vezérezredes|vezérezredessel]] közölt riportjában elhangzi, hogy pusztán ürügyre volt szükség a támadáshoz. Ha nem ez lett volna az ürügy, akor mást találtak volna ki<ref> Sütő László: A 105 napos finn téli háború 1939. november 30. – 1940. március 13. Ad Acta - A Hadtörténeti Levéltár Évkönyve, 1999. ISSN 1417–9598</ref>.
 
[[november 29.|November 29-én]] már finn határőröket ért támadás és másnap már elkezdődtek a tényleges hadműveletek [[szovjet]] részről – szintén hadüzenet nélkül.
541

szerkesztés