„Alsó-Egyiptom” változatai közötti eltérés

Egyiptomot[[Egyiptom]] ot a ”Nílus ajándékának” nevezték, mivel az emberek csak közvetlenül a folyó partjain tudtak megélni. A [[Nílus]] hosszan hömpölyög, a sivatagon át, és a végén kiszélesedve, szerteágazik, és deltatorkolatot képezve ömlik a Földközi-tengerbe.

Az ország történetének már legősibb kezdetén két részre tagolódott. Az egyik Pa-ta-rész, a Déli[[Dél]]i ország, amelyet a [[görögök]] után [[Felső-egyiptomEgyiptom]]-nak nevezünk, a másik Ta-mekht, Delta országnak nevezték, ez Alsó-Egyiptom.

A nyelvhasználatok helyi eltérése, a szokások és intézmények különbözőségein alapul. Az utolsó Rameszidák egyikékének sírkamráját díszítő ábrázolásokon a vörös színű rometuk két csoportra oszlanak. Ezek egyike a rometu-Kemt, a fekete ország lakói; a másik a rometu-Deser, a vörös ország lakói. Az ország kettéválása a [[király]] címében és a koronában is megmutatkozott. Mind két rész több kerületre oszlott, amiket a görögök[[görög]]ök „Nomoi”-nak hívtak. Alsó-Egyiptomnak húsz, (huszonkettő) ilyen [[Kerület (közigazgatás)|kerülete]] volt. Ezek egyiptomi elnevezése Hezep, vagy Tas volt. Minden kerületnek volt külön fővárosa, mely a kerületi fejedelemnek is a székhelye volt. Egyes kerületeknek különösen fontos szerepe volt; Alsó-Egyiptomban a memphiszi[[memphisz]]i és a heliopoliszi kerületeknek.

Déli határát[[ Asszuán]] (Szunum, vagy Syene) jelezte Abu vagy [[Elefantine]] szigetvárosával szemben, [[észak]] felől a Földközi-tenger határolta.[[ Heliopolisz]] mellett az On közelében a [[Nílus]] háromfelé ágazott: a kanopuszira (1820 óta a Mahmudije-csatorna), az athribisz-szebennitoszira és a babasztisz-peluziumira. Ezekhez még négy mellékág járul: a rozettei, a damiettei, a mendeszi és a tániszi. Ezeken kívül még sok mesterséges csatornát építettek. Alsó-Egyiptomot a Nílus iszaplerakódásai hozták létre, '''alluvális vidékkéntvidék'''ként, a föld legújabb alakulásai közé tartozik. Valamikor a Földközi-tenger felől tölcsér alakú tengeröblöt képezett, de a Nílus iszaplerakódásaival betemette.

*'''Memphisz''' a legfontosabb városa, a régi [[főváros]], melyet az egyiptomiak Men-nofernek neveztek, de hívták még Memfinek, Menfinek, de előfordul a Membe elnevezés is. Ékírásos[[Ékírás]]os neve Memfi volt, a [[Biblia]] a Nof elnevezést használja. A város Ptah istent tisztelte, ezért a memphiszi papok városukat Nu-pathnak, „Path városá”nak vagy Haka-ptahnak, „Ptah isten lakásának” nevezték. A város alapítójaként [[Ménész]] szerepel, ő tette az egyesült birodalom fővárosává. Napjainkra majdnem nyomtalanul eltűnt. Ptah nagy templomának helyét, csak néhány pálmakoronázta romhalmaz jelöli Mitrahine falu mellett. Memphisszel szemben a Nílus keleti[[kelet]]i partján voltak a Ta-o-au kőbányái, amik a piramisok[[piramis]]ok építéshez szükséges anyagot szolgáltatták, és így ott volt a nagy számban foglalkoztatott munkások lakhelye. Ez a vidék még ma is a „Tura” nevet viseli, és ahogy annak idején Memphisz építési anyagát innen szerezték be, úgy ma is innen kerülnek ki a sziklák az arabok számára; akik a sziklákat kívülről fejtik le, míg a fáraók idejében a munkások a hegy belsejébe hatoltak, és ahol a legjobb anyagot találták, ott sziklatermeket vájtak ki.

Az egyiptomiak megfigyelték, hogy a Nílus áradása, és apadása között bizonyos csillagcsoportok megjelenéséhez kapcsolódik. Ez a csillagos ég tanulmányozása, már korán, egyféle [[naptár]] kialakulásához vezetett. Az áradások miatt a földek határai elmosódtak, így szükségessé vált, hogy a földeket felmérjék, telekkönyvezzék; ami a felmérési tudomány fejlődését hozta. Amikor a piramis- és templomépítéshez a gránitot Asszuánból Memphisz határába kellett szállítani, akkor tutajokat és hajókat készítettek a Níluson való szállításhoz.

Egyiptomot [[kelet]]rekeletre az arábiai hegylánc, [[nyugat]]ra a líbiai sivatag határolja. Ha a Nílus nem lenne, az ország kiszáradna, növényei elszáradnának; a Nap porrá változtatná talaját, és a sivatag homokja betemetné, amelyet most a tenger felé visz a folyam. Azért mondja az egyiptomi: „Hapi-céfá”, azaz a „a Nílus a fenntartóm”. A Nílus eredetéről, forrásairól a régi egyiptomiak csak keveset tudtak. Működését szent misztikumnak tekintették. Ízisz istennőnek tulajdonították az áradást, és a forrás helyét az ember csak halála után ismerhette meg, Ízisz istennő segítségével.

Egyiptom történetének írásos feljegyzései kb. Kr.e. 3000-ből valók. Ebben az időben [[Narmer]] király [[Felső-Egyiptom]] (Dél) királya, Alsó-Egyiptom (a Delta) meghódításával egyesítette a két országrészt. A királynak „mindkét ország királya” volt a címe. A koronázás alkalmával két koronát tettek a fejére: a vörös korona Alsó-Egyiptomot a fehér korona Felső-Egyiptomot jelképezte.

*[[Felső-Egyiptom]]