„Karaván” változatai közötti eltérés

A karavánutak - részben az útvámok, részben az ellátásukra szerveződő ellátó létesítmények működtetése révén a mindenkori országok számára jövedelemforrásnak számított. Ezért az uralkodók (különösképpen a szeldzsukok) kieemelt figyelmet fordítottak a karavánutak minőségére, biztonságára és ellátó hálózatukra, főleg karavánszerájok építésével és fenntartásával.

 

Az Európát és a Kelet- és Délkelet-Azsiát összekötő tengeri utak felfedezése egyes útvonalak (pl. a Kínából a Földközi-tengerhez vezető [[Nagy Selyemút]]) hanyatlásához vezetett, míg mások alternatívaként tovább éltek (például a Vörös-tenger menti tömjénutak). Jó néhány karavánút még a XIX. században is virágzott, mígnem az országúti és vasuti szállítás fejlődése, illetve a rabszolga-kereskedelem felszámolása ezeket is nagyobbrészt elsorvasztotta. Helyi karavánok azonban továbbra is közlekednek. Egyes muszlim zarándokkaravánok például azért indulnak, mert erényesebbnek tartják a keményebb, hagyományos úton-módon való zarándok-utazást. ''(EBH)''