„Antropozófia” változatai közötti eltérés

 

1912-ben alakult meg az antropozófiai társaság, miután Steiner kilépett a Theosophical Society Adyar-ból, annak vezetője Annie Besant és Steiner között fellépő nézeteltérések miatt. Steinert- a társaság német szekciójának vezetőjét számos tagja követte. Az antropozófia abban különbözik a teozófiától, hogy gyakolratias a fókusza, hangsúlyozza a művészi impulzusok kifejlesztését, elméleti alapja inkább a nyugati ezoterikus gondolatokban (és nem hindu és buddhista tanokban), továbbá Krisztusban pozitív figurát lát, annak ellenére hogy messze áll a szokásos keresztény felfogástól.

Steiner meghatározása szerint az antropozófia "a tudás útja, amely az emberben lévő szellemit az univerzum szellemijéhez vezeti." Azt állítja, hogy az emberek nem pusztán megfigyelők, akik élesen elválnak a külső világtól. Szerinte a valóság a szellemi és a fizikai találkozási pontján vagy felületén létezik vagy áll elő, azaz ott, "ahol a koncepció és a percepció találkoznak". Ez egy kicsit hasonlít René Descartes azon állításához, hogy a képzelet az, amely a szellemet és a testet egész lénnyé (létezővé) egyesíti.

Mind a két nézetben közös, hogy a fegyelemre fókuszálnak: az antropozófusok célja, hogy "emberibbé" váljanak azáltal, hogy gondolataikat és cselekedeteiket illetően egyre tudatosabbá és határozottabbá válnak. Az ember a magasabb szintű tudatállapotot meditációval, megfigyeléssel és egy életen át tartó ”kutatás” iránti nyitottsággal éri el. Steiner a szellemi tapasztalat vagy élmény eléréséhez számos gyakorlatot írt le és fejlesztett ki.

Az antropozófusok az emberi lényeket úgy tekintik, hogy az három egymással keveredő részből áll: a testből, a lélekből és a szellemből. Ezt a nézetet fejti ki alaposan Steiner könyveiben: Theosophy, és az An Outline of Occult Science. (Hasonlítsuk össze az agnoszticizmussal, amely hasonló hármas felosztással dolgozik, és amely hatott a teozófián belül erre a nézetre. Azonban az agnosztikusok számára Krisztus gyakran elsődlegesen misztikus élmény, miközben Steiner számára a megtestesülés (Incarnation) történelmi realitás is volt.) Az antropozófia episztemiológiai alapja az ő igen nagyhatású és gazdag The Philosophy of Freedom című munkájában és a Truth and Science c. doktori disszertációjában található. Ezek, valamint Steiner számos korai munkája előfutárai a 20. századi európai filozófia térnyerésének a kartéziánus idealizmussal és a kanti szubjektivizmussal szemben. Edmund Husserl-hez és Ortega y Gasset-hez hasonlóan Steinerre is alaposan hatottak Franz Brentano művei és Wilhelm Dilthey munkáit is jó ismerte. Steiner korai episztemiológiai és filozófiai munkái révén ő lett az egyik olyan európai filozófus, aki meghaladta az alany-tárgy (subject-object) választóvonalat vagy tagolást, amelyet Descartes, a klasszikus fizika és számos összetett történelmi erő az emberi gondolkodásra erőltetett több évszázadon át.

A mozgalom tagjai néha a homeopátiás gyógyszerelést is követik. Ezen kívül Steiner számos előadássorozatot tartott orvosoknak, és ebből nőtt ki egy olyan orvosi mozgalom, amelynek most több száz követő európai orvos tagja van, saját kórházakkal és egyetemekkel.

Az antropozófia egyéb gyakorlati eredményei közé tartozik még a következő területeken folytatott munka: építészet (Goetheanum), Bio-dinamikus földművelés, gyermeknevelés (Waldorf iskolák), alternatív gyógyítás (Weleda), filozófia (a "szabadság filozófiája"), Euritmia ("mozgás, mint látható beszéd és látható ének "), és a szellemileg próbára tett emberek segítésére vállalkozó központok (Camphill Villages).

Ennek ellenére az antropozófia nem örvend egyetemes elismerésnek. Bírálói kultusznak, a New Age mozgalmakhoz hasonló sajátosságokat mutató vallásos gyakorlatot tartóknak nevezik követőit. Ha kultusz, akkor is olyan, amely az egyéni szabadságot nagyon hangsúlyozza. Ennek ellenére néhány kritikus fenntartja, hogy az antropozófusok hajlanak Steiner személyes véleményét felmagasztalni, amelyek közül számos nem fér össze az ortodox egyházak, a mai természettudomány és társadalomtudomány nézeteivel, egészen az abszolút gazság szintjére. Ez a bírálat valójában inkább Steiner tanítványait érinti, nem a filozófus nézeteit. Steiner gyakran kérte tanítványait arra, hogy teszteljék, amit mond, és ne fogadjanak el tőle semmit hit vagy tekintélye elvi alapon.

Más kritikusok azt hozzák fel, hogy egyes antropozófusok visszavonulnak a közélettől, hogy nehogy hírbe hozzák őket azzal, hogy az antropozófia ezoterikus vallásos elemeken nyugszik, és igyekeznek magukat nem szektás, rendes ( tudományos intézmények által elismert) filozófia képviselőinek feltüntetni. E kritikai értelmezésének egyik nehézsége, hogy van benne egy rejtett elfogultság, mert nem foglalkozik azzal a kérdéssel, amelyet az antropozófusok feltesznek és megválaszolnak: lehetséges-e, hogy az ember gondolkodása egyszerre legyen tudományos és szellemileg kognitív? Az antropozófia azt állítja, hogy ez lehetséges. Az említett kritika azonban feltételezi, hogy nem, és ezért ellentmondást lát a nem szektás, főárambeli ismeretkör igénye és a nem fizikai vagy szellemi élményre való alapozás között. A kritikusok szerint a szellemi élmény inkább "vallásos", és nem kognitív. Ezek a kritikusok azután úgy „olvassák” ki az antropozófusok szellemi élmények és gondolataik elhallgatását, nem terjesztését, hogy ezek el akarják „titkolni” a különböző nyilvános tevékenységük, pl. a Waldorf iskolák, szellemi alapját.

 

* / cikk, angol: Rudolf Steiner introduced by Owen Barfield. (http://eyelight.webservepro.com/anthroposophy/introRS.html) (Barfield's writings were a significant influence on C. S. Lewis and J. R. R. Tolkien, neither of whom were anthroposophists. At the end of the article, Barfield uses the Latin phrase, "homo imaginans et amans" which means "man imagining and loving".)

* The Anthroposophy Network (http://www.anthroposophy.net/)