Főmenü megnyitása

Módosítások

a
átdolg, foly.
''Sarah Ann Glover'' (1785–1867) norwichi ([[Egyesült Királyság|Anglia]]) tanárnő az iskolások énektanításában alkalmazta elsőként azt a módszert, hogy a tanulókat először a hangok egymáshoz viszonyított helyzetével ismertette meg, s az egyes hangokat megkülönböztetendő a guidói szolmizációs szótagok első betűit (nagybetűsen) használta. Ez a kottaolvasás elsajátítása nélkül tette lehetővé bármely dallam gyors és egyszerű betanítását. Glover módszerét ''Scheme for Rendering Psalmody Congregational'' című, 1835-ben keletkezett írásában tette közzé.
 
1841-ben a kiemelkedő tanári képességeiről ismert, ám zenében járatlan ''John Curwen'' (1816–1880) lelkipásztor megbízást kapott az angliai [[vasármapi iskola|vasárnapi iskolák]] országos konferenciájától, hogy találjon minél egyszerűbb, az énektanításban alkalmazható pedagógiai eljárást. Curwen kutatásai során felfedezte Glover művét, és azt kiegészítésekkel és változtatásokkal teljes relatív szolmizációs rendszerré dolgozta ki. Az angol nyelvhez igazodva alkalmazta a guidói szótagokat: '' doh, ray, me, fah, soh, lah, te''; és kisbetűsre változtatta a szótagok rövidítéseit. Bevezette a kézjelek használatát, átvette a hagyományos kottaírásból az ütemvonalakat és a szünetek jelzéseit. Ha a dallam oktávot váltott, a főfekvés jelöletlen oktávjához képest az alsóbbat a hang betűjelzése mellett jobbra lent, a felsőbbet pedig jobbra fent egy kis vonalkával jelezte: ''d - d, - d<sup>,</sup>''. Az egyes hangok más szolmizációs szótagra váltásával könnyen kivihető lett a [[moduláció]] is: ''d - s - m = (új) d - m - r''.
 
John Curwen 1842-ben jelentette meg először ''Tonic Sol-fa'', azaz "tonális szolmizáció" néven a teljes rendszert az ''Independent Magazine''-banben. Céljai részben vallásos, részben szociális elképzelésekből fakadtak: a módszer nagy segítséget jelentett egyrészt a templomi kórusoknak, másrészt a zenei képzést megfizetni nem tudó szegény rétegeknek. E korban azonban már egyre szélesebb néprétegek körében volt kívánatos cél az önképzés, így Curwen módszere egyre ismertebb és népszerűbb lett. 1852-ben a ''Popular Educator'' című lapban megjelent publikációsorozatának eredményeképpen a metódus iránti érdeklődés rendkívülivérobbanásszerűen váltmegnőtt. 1856-ban Curwen visszavonult a lelkipásztori tevékenységtől, részben túlhajszoltsága miatt, részben, hogy minden idejét a módszer oktatásának és terjesztésének szentelhesse. Ekkor már saját, e célra felállított nyomdája állította elő a ''Tonic Sol-fa'' példányaitkézikönyvét és szolmizált énekek, kórusművek példányait. 1869-ben pedig külön iskolát (''Tonic Sol-fa College'') alapított a tanárok képzésére. Sikerét jelzi, hogy halála után tíz évvel ([[1890)]]-re például [[Georg Friedrich Händel|Händel]] ''Messiás'' című oratóriumának már több mint 39.000 szolmizált példányát adták el. Ekkorra már a ''Tonic Sol-fa'' az énektanítás bevett gyakorlatának része lett az ország minden iskolájában.
 
Curwen halála után feledésbe ment egyik fő elve: a metódust folyamatosan fejleszteni kell a mindenkori igényeknek megfelelően. Csak a XX. század második felében ismerték fel újra ennek jelentőségét. 1970-71-ben a ''University of London Educational Institute'' (a Londoni Egyetem Pedagógiai Intézete) felülvizsgálta a módszert ás ajánlásokat fogalmazott meg annak korszerűsítésére. 1974-ben az intézet és a ''Tonic Sol-fa College'' közösen hozta létre a ''Curwen Institute'' (Curwen Intézet) nevű új szervezetet, 1984-ben pedig megjelent a ''The New Curwen Method'' ("Az új Curwen-módszer") első kiadása.
 
A ''Tonic Sol-fa'' pedagógiai jelentőségét mutatja, hogy [[Kodály Zoltán]] teljes egészében beépítette a gyermekek és felnőttek zenére neveléséről alkotott koncepciójába ("Kodály-módszer").