„Jubál Károly” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
1848 előtt [[Bécs]]ben, majd [[Pest]]en tanárként dolgozott. A szabadságharc alatt [[Kossuth Lajos]] gyermekeinek nevelője volt, majd a világosi fegyverletétel után a [[Kossuth család]] tagjaival együtt került orosz fogságba. Kiszabadulása után a Kossuth családban házitanítóként működött. Gyakran megfordult Kossuth édesanyja és [[Kossuth Zsuzsanna]] [[buda]]i házában, ahol kapcsolatba került olyan hazafiakkal, akik cselekedni akartak az önkényuralom ellen. Rövidesen arra az elhatározásra jutott, hogy ezeket a hazafias erőket egységbe kell fogni és meg kell kezdeni egy fegyveres felkelés előkészítését. Megkezdte egy szervezet kiépítését amely a terv szerint egy Pesten működő központi bizottságból és az ország meghatározott részein működő területi vezetőkből állt volna. A létrehozott központi bizottság tagjai csak részben ismertek, a vezető szerep bizonyosan Jubál Károlyé és Kossuth Zsuzsannáé volt.<!--tag volt még [[Wargha István]], [[Nagy József]] és Szabó ezredes, akinek csak a családneve ismert.--> A bizottság kapcsolatot tartott [[Noszlopy Gáspár]] és [[Gasparich Márk Kilit]] csoportjával, továbbá az erdélyi szervezkedést vezető [[Makk József]]fel és a bécsi szervezkedést vezető [[Johann May]]jel is. Jubál Károly 1851 októberében személyesen is találkozott Johann Mayjel, ekkor egy tervet dolgoztak ki, mely szerint a nagyobb magyarországi várakat egy összehangolt akció keretében rajtaütéssel elfoglalják és ezzel teremteik meg a tervezett felkelés bázisát.
Kossuth [[1851]] novemberében kapott tájékoztatást a hazai szervezkedésekről és a magyarországi helyzet felmérésére [[London]]ból Magyarországra küldte személyes megbizottját, [[Piringer Mihály]]t. Piringert azonban út közben az osztrák rendőrség elfogta, és a nála lévő íratokból, illetve vallomásából megtudta a szervezkedés vezetőinek nevét. Később vált ismertté, hogy a központi bizottság egyik tagja, [[Wargha István]] – [[Pulszky Ferenc]] volt titkára – a rendőrség besúgója volt, így a a Piringertől és Warghától kapott információk alapján az osztrák rendőrség még a tervezett akciók megindulása előtt tudomást szerzett a szervezkedés részleteiről. [[1851]]. [[december 1.|december 1-jén]] történt letartóztatása után Jubál Károly mindent magára vállalt, és ennek valószínűleg szerepe volt abban, hogy a Kossuth család tagjainak a hatóságok engedélyezték a kivándorlást. A bécsi haditörvényszék az összeesküvés több tagját halálra ítélte. Jubál Károlyt [[Noszlopy Gáspár]] gerillavezérrel és [[Sárközy Aurél]] földbirtokossal együtt a pesti [[Újépület]] udvarán felakasztották.
==Felhasznált források==
| |||