„Püski Sándor” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Witéz (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Pendragon (vitalap | szerkesztései)
Solymosi, Bary, Erdei + források
5. sor:
Földműves család gyermekeként született [[Békés]]en. 1929-ben érettségizett a helyi gimnáziumban. 1930-ban iratkozott be a budapesti [[Pázmány Péter Tudományegyetem]] jogi karára, ahol 1935-ben avatták jogi doktorrá.
 
1938-ban nyitotta meg könyvesboltját, egy évvel később alapította meg a Magyar Élet Könyvkiadót. A kiadó főként a népi írók műveit jelentette meg, de nem riadt vissza elsőkötetes szerzők alkotásainak a megjelentetésétől sem. A líra, a próza és a dráma műfajában is időt álló műveket adott ki, elég csak a Solymosi Eszter vére című költeményéről később hírhedtté vált [[Erdélyi József]], [[Gulyás Pál]], [[Sinka István]], [[Szabó Pál]], [[Takáts Gyula]] és [[Tersánszky Józsi Jenő]] nevét megemlítenünk. Szám szerint is jóval több a forrásértékű tudományos, fontos ismeretterjesztő és a radikális politikai mondanivalót hordozó könyv a Magyar Élet-kiadványok összességében. [[László Gyula]] ősmagyarság-kutatási alapműve, [[Kodolányi János]], [[Németh László]], [[Szabó Dezső (író)|Szabó Dezső]] és [[Veres Péter]] tanulmánygyűjteménye is fémjelzi kiadói programját.
 
1941-ben, a harmadik, faji zsidótörvény életbe lépése után megjelentette Bary József, a tiszaeszlári per vizsgálóbírójának emlékiratait, amelyek szerint a vérvád megalapozott volt. 1942-ben újra, 1944-ben pedig kétszer - másodszorra a magyar zsidók deportálásának megindítása után – újra kiadta a memoárt. <ref>[http://www.ekmizbak.hu/magyar/konf2003-karsai.htm Karsai László: Bary József vizsgálóbíró emlékiratainak sorsa]</ref>
A Soli Deo Gloria (SDG) református ifjúsági egyesület [[balatonszárszó]]i telepén 1943 augusztusában rendezte meg az SDG-vel együtt a Magyar Élet-tábort, amely a háborús idők egyik legjelentősebb politikai eseménye volt. A kiadói munka mellett 1944-ben az ellenállást is szervezte.
 
A Soli Deo Gloria (SDG) református ifjúsági egyesület [[balatonszárszó]]i telepén 1943 augusztusában rendezte meg az SDG-vel együtt a Magyar Élet-tábort, amely a háborús idők egyik legjelentősebb politikai eseménye volt. A kiadói munka mellett 1944-ben az ellenállást is szervezte.
A kiadót 1950-ben [[államosítás|államosították]], Püski Sándort pedig 1962-ben hamis vádakkal bebörtönözték. A házaspár 1970-ben az [[Egyesült Államok]]ba emigrált. Kitelepülésük után nagyon nehezen indult meg a munka, kezdetleges körülmények között, a lakásukról terjesztettek. Később előadókörutakat szerveztek Magyarországról meghívott művészekkel. 1974-ben vásárolta meg [[New York]] magyar negyedében, a 2. sugárúton az igen elhanyagolt állapotban lévő Corvin nevű kis könyvesboltot. 1975-ben hozták létre a Püski Kiadót, gondozásában az egykori Magyar Élet szerzőgárdáján kívül az akkori Magyarországon politikai okokból közlési lehetőségekhez nem jutott szerzők munkáit adta közre. A Püski-Corvin Magyar Könyvesház – amelyet 1984-ben cserélt át a 82. utcában egy nagyobbra – a Nyugaton élő magyarság szellemi központjává vált.
 
 
A kiadót 1950-ben [[államosítás|államosították]], Püski Sándort pedig 1962-ben hamis vádakkal bebörtönözték, egy év után szabadult. 1966-ban Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront akkori főtitkárának közbenjárására kapott útlevelet. A házaspár 1970-ben az [[Egyesült Államok]]ba emigrált. Kitelepülésük után nagyon nehezen indult meg a munka, kezdetleges körülmények között, a lakásukról terjesztettek. Később előadókörutakat szerveztek Magyarországról meghívott művészekkel. 1974-ben vásárolta meg [[New York]] magyar negyedében, a 2. sugárúton az igen elhanyagolt állapotban lévő Corvin nevű kis könyvesboltot. 1975-ben hozták létre a Püski Kiadót, gondozásában az egykori Magyar Élet szerzőgárdáján kívül az akkori Magyarországon politikai okokból közlési lehetőségekhez nem jutott szerzők munkáit adta közre. A Püski-Corvin Magyar Könyvesház – amelyet 1984-ben cserélt át a 82. utcában egy nagyobbra – a Nyugaton élő magyarság szellemi központjává vált.
 
1989-ben tért vissza [[Budapest]]re, ahol feleségével a Krisztina körúton lévő könyvesháza a népi irodalom szellemi örököseinek gyűjtőhelyének számít. Az alapító munkáját később fiai, Püski László és Püski István, valamint unokái Püski Atilla és Püski Csaba segítették. Könyvkiadói profiljuk a régi, a Magyar Élet Kiadó idején közreadott kiadványaikat ismét megjelentették, de újabb műveket is kibocsátanak.
29 ⟶ 32 sor:
*Pótlás a Szárszó 1943. című könyvhöz (1984),
*Könyves sors, magyar sors (2002).
 
==Források==
{{források}}
 
== Külső források ==