„Harmadik generációs vadászrepülőgép” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Kategória átnevezés: Harci repülőgépek -> Katonai repülőgépek |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
6. sor:
[[Fájl:RAF GR4 Tornado flares apr 2004 140 hires.jpg|bélyegkép|300px|Angol [[Tornado]] GR4 [[infracsapda|infracsapdát]] szór]]
A '''harmadik generációs vadászrepülőgépek''' az [[1970-es évek]]ben szolgálatba állított katonai repülőgépek. Elődeik, a [[második generációs vadászrepülőgép]]ek
Ezért az [[1960-as évek]]ben szinte minden repülőgép-fejlesztő ország elkezdte keresni a repülőgépek repülőterektől való függetlenítésének módjait. Megjelentek a [[helyből felszálló repülőgép]]ek, ezek egyáltalán nem igényeltek semmilyen repülőteret, a repülőgépek nagy többsége pedig az ekkor elterjedt [[változtatható nyilazású szárny|változtatható nyilazású szárnnyal]] rendelkezett, amely
A repülőgépek fegyverzetébe az [[irányított légiharc-rakéta|irányított légiharc-rakéták]] mellett visszakerült a [[gépágyú]], a földi célok ellen pedig ekkor terjedtek el az első irányított rakétafegyverek és bombák. A repülőgépek [[avionika|avionikája]] egyre bonyolultabb lett, a sokféle irányított fegyver vezérléséhez akkora mennyiségű elektronikára volt szükség, ami fel sem fért volna egyetlen repülőgépre, ezért a harmadik generációs vadászrepülőgépek erősen specializáltak voltak, ugyanannak a típusnak gyakran gyártották több, eltérő feladatkörre optimalizált változatát ([[MiG–23]] és [[MiG–27]], [[Tornado]] IDS és F2, [[F–111 Aardvark|F–111]]A és B). A szárnynyilazást változtató mechanika és a tetemes tömegű fedélzeti elektronika együttesen a repülőgépeket nehézkessé, rosszul manőverezővé, bonyolulttá és drágává tette. A nehéz üzemeltethetőség miatt a hidegháború végeztével ezeket a repülőgépeket gyorsan kivonták a hadrendből, ma már csak néhány légierő alkalmazza őket.
| |||