Eredetileg vegytan–természetrajz szakos középiskolai tanár volt, aki e minőségében a békéscsabai [[RózsaAndrássy FerencGyula Gimnázium és Kollégium|Rudolf Reálgimnázium]] Batsányi Együttesének volt [[1946]]–[[1948|48]]-ban a vezetője. Csoportja az 1948-as kultúrversenyen, [[Gyula (város)|Gyulán]] első helyezést ért el a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] centenáriumára rendezett országos táncversenyen. [[1949]]-től Budapesten tanított a Testnevelési Főiskola néptánc tanszakán, és az egyetemi és főiskolai hallgatókból válogatott MEFESZ (Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége) táncegyüttest vezette. Ekkor már készített koreográfiákat. Az [[1951]]-ben megalakult [[Állami Népi Együttes]] koreográfusa és a tánckar művészeti vezetője, [[1965]]-től haláláig a teljes társadalmi művészeti vezetője volt. Az együttes bemutatkozásán ([[Ecseri lakodalmas]]) korábbi kísérleteit összegezte, így itt jelent meg először az úgynevezett triós műfaj első színpadi kísérlete (Kállai-kettős), az ének–zene–tánckar együttes közreműködése az adott produkción belül. 1958-1961 között szviteken, zsánerképeken, mese- és történeti játékokon, balladákon és tánc-drámákon keresztül új formát, a népi balettet alakította ki. [[1960]]-tól modern, forradalmi témákat próbált a néptánc nyelvén megfogalmazni.
[[Kép:Rábai Miklós sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Rábai Miklós sírja Budapesten. Farkasréti temető: 25-1-20.]]
Az Állami Népi Együttes igazgatója lett [[1971]]-ben. Működése alatt az együttes hét koncertprogramot mutatott be, amelyek többségét ő maga koreografálta. Együttese öt világrész több mint 30 országában lépett fel. Koreográfiáiról számos filmfelvétel készült, a magyar Televízió portréfilmet készített Egy óra Rábai Miklósnál címmel. Még ebben az évben javaslatára indult meg a Balettintézetben a hivatásos néptáncos képzés.
