A településen akkor köszöntköszöntött be az első fordulat, amikor [[1593]]-ban Móri Terumoto ([[1553]]–[[1625]]) dajmjó felépítette várkastélyát. A Hirosima-dzsó, a Széles-szigeti kastély adott nevet a körülötte kifejlődő városnak is. A Móri, majd a Fukusima család uralma után az Aszano család birtokába került a város. Az [[1868]]. évi restauráció vetett véget az Aszano család uralmának. [[1889]]-ben megyei rangú város lett és kiépült a kikötője. [[1894]]-ben indult meg [[Kóbe]] és [[Simonoszeki]] között a Hirosimát is bekapcsoló vasúti forgalom. Az [[1894]]–[[1895|95]]. évi orosz-japán háborúban a császári főhadiszállást a Hirosima várkastélyban rendezték be. A város ipara, kereskedelme és oktatási intézményei rohamos fejlődésnek indultak. [[Fájl:Hiroshima aftermath.jpg|thumb|left|350px|Hirosima az atomtámadás után.]] [[1940]]-ben, a [[második világháború]] elején 350 000 lakosa volt, de [[1945]]. [[augusztus 6.|augusztus 6-án]], 8 óra 15 perckor a vakító villanással és gombafelhővel kísért [[atombomba]]-robbanás a halottak és a romok városává tette. Két év múlva, [[1947]]-ben Hirosima polgárai „Soha többé Hirosimát!” jelszóval tartották meg háromnapos Béke-ünnepségüket, ami azóta is a város legnagyobb ünnepe. [[1949]]-ben a kormány a Béke és az Emlékezés Városává nyilvánította Hirosimát és rendkívüli mértékben támogatta az újjáépítést. A lakosok száma [[1960]]-ra érte csak el a háború előtti lélekszámot, de [[1972]]-ben már 534 000 ember élt a városban.
