Főmenü megnyitása

Módosítások

Nincs méretváltozás ,  10 évvel ezelőtt
a
Guido ''Epistola de ignotu cantu'' című, bizonytalan keltezésű művében ír a [[szótag]]hoz rendelt [[hangmagasság]]ok rendkívül hasznos voltáról az énekek betanításakor. Ebben található az ''Ut queant laxis'' kezdetű [[himnusz]], melyet a ''Pál [[diakónus]]'' (720 körül - 799 körül) néven ismert, szintén itáliai bencés szerzetes - költő és történetíró, a [[Karoling-reneszánsz]] egyik jeles képviselője - alkotott, [[szapphói strófa|szapphói strófákban]]. Bár a [[dallam]] más szövegekkel is ismert, nincs Guido koránál korábbi előfordulása, így valószínűsíthetően ő a szerzője. A dallam a szöveg sorainak kezdő szótagjaival a [[diatonikus hangsor]] első hat hangját szólaltatja meg, emelkedő sorrendben. A szótagok tartalmazzák mind az öt [[latin nyelv|latin]] [[magánhangzó]]t és hat különböző [[mássalhangzó]]t. A ''Szent János-himnusz'' néven is ismert műben az énekesek ''Keresztelő [[Szent János]]hoz'' fordulnak, hogy közbenjárásával óvja meg őket a rekedtségtől:
 
{{Idézet 4|Hogy könnyült szívvel csoda tetteidnek<br>zenghessék hírét szabadult szolgáid,<br>oldd meg, Szent János, kötelét a bűntõlbűntől<br>szennyes ajaknak.
|''Pauli Diaconi Hymnus In Nativitate S. Ioannis Baptistae'', [[Sík Sándor]] fordítása<ref>{{cite book
| author = Sík Sándor
83 287

szerkesztés