„Első Tisza István-kormány” változatai közötti eltérés

a
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Andrássy Gyula –> Andrássy Gyula, ifj.)
E kormányhoz fűződik [[II. Rákóczi Ferenc]] hamvainak hazahozatala. Hosszú ellenzéki [[obstrukció]]t követően – Tiszának a [[házszabály]]-módosításra irányuló szándéka elengedése fejében – fogadta el a parlament az újonclétszám növelését. Tisza belügyminiszterként erőszakkal elfojtatta az [[1904]]. áprilisi országos vasúti sztrájkot, melynek szervezőit letartóztatták, a résztvevőket pedig a hadseregbe sorozták. Még ugyanennek a hónapnak a végén [[Bihar vármegye|Bihar vármegyében]] egy, a parasztok számára a szocialisták által szervezett brutálisan szétvert a csendőrség, az intézkedés harminchárom halálos áldozatot és több száz sebesültet követelt.
 
[[1904]]. [[november 18.|november 18-án]] a kormány erőszakkal keresztülvitte a parlamentben a házszabály-módosítást az ellenzéki [[obstrukció]] letörésére. Tisza beszéde után [[Perczel Dezső]] házelnök – a [[házszabály]] megsértésével – azonnali szavazást rendelt el a módosító javaslatról, melyet [[DánielDaniel Gábor]], a [[Szabadelvű Párt]] elnökhelyettese nyújtott be, s bár a jelenet leírásai nem egységesek abban, hogy a házelnök meglengetett-e egy zsebkendőt vagy sem, hogy ezzel jelezzen a kormánypártiaknak a szavazásra, a jelenet „[[zsebkendőszavazás]]ként” íródott be a magyar parlament történetébe. A többség igennel szavazott, mire az ülésteremben verekedés tört ki, az ellenzéki képviselők szétverték a képviselőház bútorzatát.
 
Az eset végérvényesen elmélyítette a miniszterelnök és politikai ellenfelei közti szakadékot, és saját pártjának számos tagját – köztük [[Széll Kálmán]]t és [[Andrássy Gyula, ifj.|Andrássy Gyulát]] – is a párt elhagyására késztette, valamint az addig erősen tagolt és egymással is vitázó parlamenti ellenzéket teljes egészében egyetlen, egységes választási szövetségbe tömörítette [[szövetkezett ellenzék]] néven.