„Lótuszfélék” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
22. sor:
== Sajátosságaik ==
A lótuszok vízi–mocsári növények. Nagyméretű [[levél|leveleik]] a víz felszíne fölé emelkednek; jellemző rájuk, hogy nagy, pajzs alakúak, szélük ép, felületük erősen viaszos, erezetük pedig villás. Levélnyelük a levéllemez közepénél ízesül. [[Virág]]takaró-rendszerük kettős. Sziromleveleik és porzóik – a tündérrózsafélék virágához hasonlóan – spirális elrendeződésűek. A bibék széthajlók, hosszú felületűek, a bibeszál szinte teljesen redukálódik, így a bibék szinte közvetlenül a magház külső felületén ülnek (ún. ülő bibe). A termőtáj apokarp. A szabadon álló nagy számú termőlevelük a kiszélesedett termőlevelek között tovább növő virágtengelybe ágyazódik. A locsolókanna rózsájára emlékeztető képződmény likacsain tekintenek ki a bibék, majd később a makk[[termés]]ek, melyek éretten kihullanak. [[Mag]]vaik nagyon hosszú ideig megőrzik csíraképességüket. Egy 1288 éves india lótusz magvát – melynek korát [[radiokarbon-módszer]]rel határozták meg – még sikerült kicsíráztatni. A magvakban nagy sziklevél található, de a táplálószövet ''([[endospermium]])'' teljesen hiányzik.
== Fajok ==
A lótuszfajok már a kréta kor ismeretesek, a harmadkorban, főképp az eocénban voltak igazán elterjedtek. Mára csak egy kétfajú nemzetségük maradt.
=== Az indiai lótusz ''(Nelumbo nucifera)'' ===
Az indiai lótusz Dél-, Délkelet-[[Ázsia|Ázsiában]] és [[Ausztrália|Észak-Ausztráliában]] honos faj. Gyönyörű virágainak fehér, rózsaszínes vagy egészen piros virágai vannak. A faj minden része ehető. A növény az ősi keleti vallásokban a megtisztulás és az újjászületés jelképe. Virága a [[buddhizmus]] egyik fő szimbóluma.
=== Az amerikai lótusz ''(Nelumbo lutes)'' ===
Az amerikai lótusz [[Észak-Amerika]] atlantikus területein őshonos. Szirmai az előbbi fajjal ellentétben sárga színűek. Ugyancsak emberi fogyasztásra alkalmas faj: gyöktörzse sütve édesburgonya ízű, míg magvai gesztenyeízűek.
== Forrás és ajánlott irodalom ==
| |||