„Marc-Antoine Charpentier” változatai közötti eltérés

'''Marc-Antoine Charpentier''' ([[Párizs]], [[1643]]. – Párizs, [[1704]]. [[február 24.]] francia [[barokk]] zeneszerző. [[Jean-Baptiste Lully|Lully]] mellett a francia középbarokk zeneművészet másik kimagasló alkotója.

 

1643-ban [[Párizs]] közelében született. Apja írnok volt és jó kapcsolatokat ápolt a párizsi előkelőségekkel. Ennek köszönhetően fia a [[jezsuiták|jezsuitáknál]] kiváló oktatásban részesült, majd jogi tanulmányokba kezdett Párizsban. 18 éves korában utazott [[Itália|Itáliába]], egyes feltételezések szerint először festészetett akart tanulni, de [[Róma|Rómában]] [[Giacomo Carissimi]] hatása alá került és érdeklődése a zeneművészet felé fordult. 3 évig volt Carissimi tanítványa Rómában, megismerte a korabeli olasz mestereket és volt alkalma tanulmányozni zeneművészetüket. Párizsba visszatérve jelentős mennyiségű zenei kéziratot vitt magával.

 

Művei halála után 200 évig feledébe merültek. Majd az 1900-as évek elején néhány francia zenész felfedezte magának Charpentier műveit és elkezdték játszani őket. A [[II. világháború]] után megjelent az első Charpentier-monográfia. Ezután egyre nagyobb számban jelentek meg zenéjével foglalkozó írások. A [[William Christie]] által az 1970-es évek végén létrehozott, régi zenét játszó [[Les Arts Florissants zenekar]] sokat tett Charpentier zenéjének megismertetéséért. Később Párizsban megalakult a [[Société Marc-Antoine Charpentier]], s azóta több darabját előadták és felvételen is rögzítették. ''Actéon'' című darabja nem rég a [[Miskolci Operafesztivál|Miskolci Operafesztiválon]] is előadásra került, a Thália Színház pedig ''Három [[Biblia|bibliai]]'' történetét tűzte műsorra.

 

Korának egyik legnagyobb [[egyházzene]] szerzője, 12 [[mise|miséje]] a 17. századi francia zeneművészet egy szerzőtől származó terjedelmes misetermése. Művészetére nagy hatást gyakoroltak az itáliai mesterek, főleg egykori tanára, Giacomo Carissimi munkái. Zenéjében sikeresen ötvözte a francia és az olasz barokk stílusjegyeit, francia létére olykor olasz nyelvű szövegeket is megzenésített.

 

Egyházzenei művei mellett jelentősek színpadi művei is, amelyeknek nagy része sajnos elkallódott. A Molièrrel közösen írt darabjai életművének kevésbé igényes alkotásai, de a ''Le Mariage forcé'' és a ''Le Malade imaginaire'' így is jelentős darabok. A Lully-féle monopólium miatt béklyókba szorítottan kényszerült komponálni: a zenekar és az énekesek száma is korlátozott. Ennek ellenére mégis sikerült egy rendkívül gazdag [[opera|operai]] életművet is létrehoznia, az 5 felvonásos ''Médée'' Lully és [[Jean-Philippe Rameau|Rameau]] darabjai mellett a francia barokk operairodalom legjobb alkotása. Charpentier dallamosságával, a harmonizáció, a szólamok kidolgozottságával, hangszerelésével messze menően megelőzi kortársait.

 

* Operák

** ''Les Amours d'Acis et de Galatée'' (elveszett) (1678)

** ''Les neuf repons pour le mercredi saint'' - H.111-119

 

*Gerhard Dietel: Zenetörténet évszámokban I. A 2. századtól 1800-ig, Bp., Springer, 1996, 309., 313. o.

*A francia és az angol wikipédia megfelelő szócikkjei