„Rézkarc” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Yogurt (vitalap | szerkesztései)
a foltmaratásról, lágyalapról van cikk, a rezervázsról írni kell, ezek nem a rézkarc válfajai, hanem külön grafikai technikák.
3. sor:
 
== Története ==
Nem tudjuk, ki használta először a maratást grafikai célra. Az bizonyosnak látszik, hogy a [[sav]]val való maratást a fegyverkészítők alkalmazták először, akik a fegyvereket, páncélokat vésett mintákkal díszítették. A felületet saválló anyaggal vonták be, éles tűvel felvitték a rajzolatot és [[salétromsav]]val maratták, amit az eljárás után még vésővel cizelláltak. Az első karcok vaslemezre készültek, majd a rézlap alkalmazásával ez a technika gyorsan elnyerte a grafikus-festők rokonszenvét. [[Daniel Hopfer]] ([[1493]]–[[1536]]) [[Augsburg]]ban [[1505]] körül készített karcokat, és [[Urs Graf]] ([[1485]]–[[1528]]) volt az első, aki rézlemezt használt ([[Albrecht Dürer]] lapját vitte át rézlemezre, melyek közül az [[1512]]-ben készült [[Szent Jeromos]]t ábrázoló az ismert legrégibb datált karc). Van művészettörténész, aki szerint az első rézkarcot egy ''Vaclav'' nevű vésnök készítette [[1496]]-ban [[Olomouc]]ban.<ref>Jerzy Werner: Technika i technologia sztuk graficznych. Krakkó, Wydawnictvo Literacke, 1972.</ref> A rézkarc egy rövid ideig még csak a rézmetszet előkészítésének egyik fázisa volt, míg eljutott addig, hogy a grafika önálló válfajaként alkalmazták.<ref>[[Albrecht Dürer]] számos rézmetszetén felfedezhető a maratásos előkészítés nyomai.</ref> Hamarosan azonban igen népszerű és gyakran használatos technika lett. [[Hollandia|Hollandiában]] [[Rembrandt]] fejlesztette magas színvonalra mind technikailag, mind művészi téren. Az ő oldott, festői stílusa szabadította fel a rézkarcot a rézmetszet stílusának befolyása alól. A rézmetszettel ellentétben a rézkarc egészen máig megőrizte vonzerejét a grafikusok körében, [[Jean-François Millet]], [[Édouard Manet]], [[Pablo Picasso]], [[Kondor Béla]] és mások munkássága igazolja ezt. Idővel aújabb rézkarcnakmaratáson újalapuló változataigrafikai alakultaktechnikák kiis kialakultak, mint például a repesztés[[foltmaratás]] ''(aquatinta),'' aza [[akvatintalágyalap]] ''(vernis mou),'' a [[Repesztés (grafika)|repesztés]] ''(rezervázs)'' stb.
 
== Technikája ==
28. sor:
 
Rézkarccal többszínű nyomatot is lehet készíteni, de ehhez annyi klisét készítenek, ahány színt akarnak alkalmazni, és annyi nyomtatási műveletet is végeznek egyetlen lapon. Előfordul olyan eset is, amikor a művész egyszerre visz fel több, különböző színű festéket a lemezre, ilyenkor egy menetben végzik a nyomtatást (például [[Gross Arnold]] rézkarcain találkozni ilyen megoldással).
 
==Egyéb technikák==
A vonalas rézkarctechnikát egy idő után továbbfejlesztették a művészek, e fejlesztések eredményeként számos új módszer alakult ki.
===Lágyalapos maratás===
A fémlemezre olyan alapozót visznek fel, amely – nagyobb viasz- és kisebb aszfalttartalmánál fogva – meglehetősen lágy, ezért bármihez hozzáragad, ami hozzáér. A rajzolatot egy papírról másolják át ceruzával. Ahol a ceruza hozzányomja a papírt az alapozóhoz, az hozzátapad a papír hátához, és előtűnik a fémes felület – megőrizve annak textúráját (ezt ki is használják a művészek). A maratás után készült nyomat olyan hatású lesz, mintha papírra ceruzával rajzoltak volna.
===Repesztés===
A repesztéses eljárás (elterjedt francia nevén ''réservage'' - rezervázs) esetén cukor és tinta keverékével festenek a polírozott fémlapra. A kompozíció megszáradása után a szokásos módon alapozóval vonják be, és hideg vízbe merítik. Mivel az alapozó szerkezete porózus, átengedi a vizet, a cukros tinta megduzzad, és – szélesebb és egyenetlen foltok formájában – lerepeszti magáról az alapozót. A felületet előmaratják, majd finom gyantaporral takarják, amit ráégetnek. Újabb maratás(ok) után a kapott nyomat a tusrajzokra emlékeztet.
===Akvatinta===
Ennek a módszernek (franciául aquatinte) a kitalálóját is ismerjük: egy ''Le Prince'' nevű francia grafikus használta először [[1768]]-ban. A zsírtalanított fémlemez felületére porzószekrényben, esetleg finom szitán át gyanta-, masztix- vagy aszfaltport szórnak, amit ráégetnek a lemezre. Az ezt követő művelet többlépcsős: aszfaltlakkal letakarják azokat a részeket, amiknek majd a nyomaton fehéreknek kell lenniük. Pillanatnyi maratás után kiemelik és vízzel leöblítik. Száradás után azokat a részeket fedik le, amelyek világosabb szürkék lesznek. Tónusonként addig ismétlik az eljárást, amíg el nem jutnak a feketéig. Az akvatintával a vonalas rézkarc helyett tónusos nyomatokat lehet készíteni.
 
Az ismertetett technikákon kívül természetesen számos más módszer is létezik, a modern művészetben sokszor meghökkentő eljárást alkalmaznak a megfelelő cél elérése érdekében (gyűrés, vágás, lyukasztás, kombinációs eljárások stb.).
 
==Hivatkozások==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Rézkarc