„Francesco Cavalli” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
a Bottal végzett egyértelműsítés: Opera –> Opera (színmű)
8. sor:
Eredeti neve Francesco Caletti Bruni. Apja Giovanni Battista Caletti a város katedrálisának orgonistája és kórusmestere volt. Cavalli gyermekkorában a [[katedrális]] kórusában énekelt és már ekkor kitűnt ének tudásával. 1616-ban egy velencei nemes, Frederico Cavalli pártfogásába vette, és magával vitte [[Velence|Velencé]]be. Később patrónusa iránti tiszteletből vette fel a Cavalli nevet. Velencében lehetősége nyílt zenei tanulmányai folytatására: a [[Szent Márk Székesegyház]] kórusának lett a tagja, ahol a kor egyik legnevesebb zeneszerzőjétől, [[Claudio Monteverdi]]től tanult. 1620-ban a SS. Giovanni e Paolo templom orgonistája lett. Legelső ismert zeneműve egy [[motetta]], 1625-ben jelent meg a ''Ghirlanda sacra'' című gyűjteményben. 1630-ban feleségül vett egy gazdag nemesi családból származó lányt (Maria Sozomeno). A házasság biztosította számára az anyagi biztonságot és lehetővé tette, hogy több időt szentelhessen a komponálásnak.
 
1639-ben a San Marco második orgonistájává nevezik ki. Ez évben került színre első [[operaOpera (színmű)|operáoperája]]ja a'' Le nozza di Teti e di Peleo''. A következő években egymás után komponálta az operáit és sikert, sikerre halmozott velük: ''Dafne'' (1640), ''Didone'' (1641), ''Egisto''(1642), ''Ormindo'' (1644), ''Giasone'' (1649), ''La Calisto'' (1651) stb.. Operái hamar meghódították [[Itália]] operaszínpadait és rövid időn belül [[Párizs|Párizsban]] is színre kerültek. 1652-ben nagy [[tragédia]]i érte a zeneszerzőt: meghalt a felesége. A következő nyolc évben egymás után mutatták be operáit Velence, [[Milánó]], [[Nápoly]], [[Róma]] [[színház]]ai. De ennek ellenére Velence jelentette operáinak természetes közegét. Két jelentéktelen darab (''Orione'', Milánó 1653; ''L’Hipermestra'', [[Firenze]], 1658), valamint a rövid párizsi tartózkodás alatt született ''Ercole amante'' kivételével minden operáját velencei színházak számára készítette.
 
1656-ban adta ki ''Musiche saere'' című gyűjteményét, amelyben [[mise|miséit]], [[zsoltár]] és [[himnusz]] megzenésítéseit gyűjtötte egybe. 1659-ben [[Masarin]] meghívta Párizsba és felkérte egy opera komponálására [[XIV. Lajos]] és a spanyol hercegnő, Mária Terézia esküvőjének alkalmából. Cavalli 1660-ban érkezett a francia fővárosba és két évig maradt. Az ''Ercole amante'' végül 1662-ben került bemutatásra a [[Tuileriák]] színházában, egy évvel az esküvő után. A díszleteket Vigarani, a [[balett]]-intermezzókat [[Jean-Baptiste Lully|Lully]] készítette. Az előadás hatalmas pompával ment végbe, de nem aratott túl nagy sikert. A francia közönség ízlésének jobban megfeleltek Lully operái, mint Cavalli darabja, de a mű mégis ösztönzőleg hatott a Lully nyomán kialakuló [[francia opera]] fejlődésére.