„ANZAC” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
[[Fájl:William Throsby Bridges 2.jpg|bélyegkép|jobbra|90px|[[William Throsby Bridges]]]]
Röviddel az [[első világháború]] kitörése után [[Ausztrália]] és [[Új-Zéland]] felajánlották, hogy szükség esetén katonai segítséget nyújtanak a [[Brit Birodalom]] részére. A brit kormány örömmel fogadta a kezdeményezést és az első egységek már [[1914]] augusztusában megkezdték a mozgósítást. A 8000 főből álló új-zélandi expedíciós erők [[1914]] októberében érkeztek Ausztráliába. Az ausztrál csapatok ekkor az 1. ausztrál gyalogsági hadosztályból és három könnyű lovasdandárból álltak. Ezek műszaki, tüzér, egészségügyi és egyéb egységekkel is rendelkeztek. A szervezőmunkát ausztrál részről, a korábbi vezérkari főnök, [[William Throsby Bridges]] vezérőrnagy végezte. Throsby emellett ellátta az 1. ausztrál hadosztály parancsnoki feladatait is. Bár Throsby elméleti beállítottságú, esetlen és rendkívűl népszerűtlen vezető volt, sikeresen létrehozott egy modern haderőt a lelkes, de fegyelmezetlen katonákból. [[1914]]. [[november 1]]-jén az első ANZAC kontingens elhagyta Ausztráliát. Úticélja [[Nagy-Britannia]] volt a [[Szuezi-csatorna|Szuezi-csatornán]] keresztül. Egy nappal később azonban az [[Oszmán Birodalom]] belépett a háborúba a [[központi hatalmak]] oldalán, így felmerült a kontingens [[Közel-Kelet]]en történő bevetésének lehetősége.<ref name="S.Tucker">{{cite web|url=http://books.google.co.uk/books?id=gv3GEyB19wIC&printsec=frontcover&dq=the+european+powers+spencer+tucker#v=onepage&q=anzac&f=false|author=Spencer Tucker, Laura Matysek Wood, Justin D. Murphy|title=The European Powers in the First World War, Garland Publishing Inc., New York&London 1999, ISBN-10: 081533351X, 55-56. oldal|language=angol|accessdate=2009-08-11}}</ref>
9 ⟶ 11 sor:
[[Aden]] elhagyása után Throsby parancsot kapott a [[Port Szaíd]]ban való partraszállásra. December elejére így a teljes haderő a [[Kairó]] környékén található kiképző táborokban tartózkodott. [[Herbert Kitchener]] [[William Birdwood]] brit vezérőrnagyot nevezte ki, hogy az újonnan érkező csapatokat beillessze az ANZAC kötelébe. A hadsereg főhadiszállását brit mintára alakították ki és ez nem is változott a háború során, bár szinte az összes beosztott egység az ausztrál [[kontinens]]ről érkezett. Birdwood brit tisztként szinte a teljes szolgálati idejét [[India|Indiában]] töltötte. Az arisztokratikus [[angolok|angol]] tisztek iránti bizalmatlanság ellenére egyenességével, személyes bátorságával és megnyerő modorával sikerült elnyernie mind az ausztrál, mind az új-zélandi katonák bizalmát. Birdwood a következő hónapokban intenzív kiképzésnek vetette alá az ANZAC egységeit, amelyek lelkesedését felkeltette az, hogy [[1915]] februárjában (ha kisebb mértékben is) szerepet játszottak a Szuezi-csatorna ellen intézett török támadás visszaverésében.<ref name="S.Tucker" />
[[Fájl:Anzac Cove1.jpg|bélyegkép|jobbra|90px|Az ANZAC csapatai a [[Gallipoli félsziget]]en]] ▼
Az első komolyabb bevetésre [[1915]] áprilisában került sor, amikor az 1. ausztrál és új-zélandi hadosztály a [[Gallipoli félsziget]]en szállt partra. A csapatok nagy lendülettel nyomultak előre a partraszállás helyétől a közelben található hegygerincig, azonban a vezetőik képességei nem vette fel a versenyt a lelkesedésükkel. Nehézségek merültek fel a támadások irányítását, a csapatok ellátását illetően, valamint az ottomán csapatok is vártnál jóval szívósabb ellenállást tanúsítottak. Ennek következtében a hadjárat végül sikertelen maradt és az ANZAC erői csak egy sekély hídfőállást tudtak kiépíteni, ahonnan [[1916]] januárjában evakuálták őket. [[A Dardanellák ostroma|A Dardanellák ostromában]] az ANZAC 35 ezer fő feletti veszteséget szenvedett. [[Egyiptom]]ban mintegy 40 ezer főnyi tartalékkal rendelkeztek és további 50 ezer katona érkezése volt várható a közeljövőben. Ebből az emberanyagból három új ausztrál hadosztályt állítottak fel, valamint létrehozták a 2. ANZAC alakulatát. A csapatok új bevetési helyének a [[az első világháború nyugati frontja|nyugati frontot]] választották.<ref name="S.Tucker" />▼
▲[[Fájl:Anzac Cove1.jpg|bélyegkép|jobbra|
▲Az első komolyabb bevetésre [[1915]] áprilisában került sor, amikor az 1. ausztrál és új-zélandi hadosztály a [[Gallipoli félsziget]]en szállt partra. A csapatok nagy lendülettel nyomultak előre a partraszállás helyétől a közelben található hegygerincig, azonban a vezetőik képességei nem vette fel a versenyt a lelkesedésükkel. Nehézségek merültek fel a támadások irányítását, a csapatok ellátását illetően, valamint az ottomán csapatok is vártnál jóval szívósabb ellenállást tanúsítottak. Ennek következtében a hadjárat végül sikertelen maradt és az ANZAC erői csak egy sekély hídfőállást tudtak kiépíteni, ahonnan [[1916]] januárjában evakuálták őket. [[A Dardanellák ostroma|A Dardanellák ostromában]] az ANZAC 35 ezer fő feletti veszteséget szenvedett. [[Egyiptom]]ban mintegy 40 ezer főnyi tartalékkal rendelkeztek és további 50 ezer katona érkezése volt várható a közeljövőben. Ebből az emberanyagból három új ausztrál hadosztályt állítottak fel, valamint létrehozták a 2. ANZAC alakulatát. A csapatok új bevetési helyének a [[az első világháború nyugati frontja|nyugati frontot]] választották.<ref name="S.Tucker" />
==ANZAC-nap==
[[Fájl:Anzac Day 2008 Wagga 14.jpg|bélyegkép|jobbra|180px|ANZAC-napi felvonulás 2008-ban ([[Új-Dél-Wales]])]]
==Jegyzetek==
<references/>
| |||