„Shaw kései munkái (1933–38)” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Old Bill (vitalap | szerkesztései)
Old Bill (vitalap | szerkesztései)
5. sor:
A darab megbukott a New York-i bemutató során, és azóta is egyszerűen hanyagolják. Annyira nem alapos és világosfejű, mint ''[[The Apple Cart|A királyság szekere]]'' és a témája is efemerebb, mint ''[[Too True To Be Good]]''é. A kibontakozás egyszerűen ködbe vész az első felvonás vége előtt ( vagy el se kezdődik ). A dekadencia, a munkaképtelenség vonatkozásai ( Sir Arthur ) a téma és az írói ábrázolás keretei közé szorul, a szemléletmódba nem szivárog át.
===The Simpleton, The Six & The Millionairess===
Ha az On the Rocks esetében meglepő ,hogy a darabot a bemutató után félretették, '''The Simpleton of the Unexpected Isles''' esetében ez egyenesen meghökkentő. Shaw 1934-ben írta: egyik kedvelője, ''[[Dame Laurentia MacLachlan]]'' azt javasolta, ne adassa ki. A darab a Shaw-életművön belül is furcsa darab: nem hasonlít, legfeljebb témáját tekintve a ''[[Back to Methuselah|Vissza Matuzsálemhez]]'' 4. részéhez. A darab egy új civilizáció kezdetébe torkollik: az Ítélet Napja során minden hasznavehetetlen, steril, közösségi érzés nélküli lény eltűnik, és akik maradnak, azoknak is számolniuk kell azzal, hogy a jövőben ektűnhetnekeltűnhetnek. Hyering, Sir Charles és a feleségiek valamint Pra és Prola, egy keleti szekta papja és papnője "félelem és remény nélkül" néznek előre az ismeretlen jövőbe. A darabnak enyhén misztikus olvasata is lehet: Edmund Wilson szerint "tiszta hülyeség" ( "really silly" ). Az átmeneti hanyagolás után 1996-ban, a malverni Shaw-fesztiválon nagy sikerrel újították fel: a színpadon megjelent maga Shaw is (''[[Al Kozlik]]'' játszotta) és a végén a "túlélők", "megmentői" közé ült és nézett a jövőbe ( a nézőtérre ).
 
The '''Six of Calais''' (1934) rövid darab, "határozottan megrajzolt jellemekkel" (Benedek Marcell). Kr. u. 1347, aug. 4.-én III. Edward elfoglalja Calais-t és a megadás feltételéül szabja, hogy a város 6 leggazdagabb polgára jöjjön ki a város elé, felakasztják őket. A polgárok egyike, Piers de Rosty nem hajlandó meghódolni, sőt durván sértegeti a királyt, aki ezért nem akasztatná fel ("Hanging is too good for him.") A királyné végül mindegyik polgárnak kikönyörgi a kegyelmet, de Piers tovább pofátlankodik, ezért kihajítják a táborból. A darab kis terjedelme ellenére nagyon nehezen előadható, hiszen csak 10-15 megnevezett szereplő van, plusz a király testőrsége, plusz a színpadkép (sátrak tömege, a háttérben a várfal, amin járkál ez-az, bár azt vetítéssel is meg lehet oldani.
11. sor:
A három darab közül legjobb talán '''The Millionairess''' (1935). A darabot egyrészt farce-ként ( T. F. Evans ), de akár moralitásként is lehet interpretálni. Epifania Fitzfassenden (lánynevén Ognisanti Di Parerga) tkp. a Hatalom és a Pénz megtestesítője lenne utóbbi olvasatban: a neve is 'az istenség megtestesülését' jelenti. Epifania el akar válni a férjétől, Alastairtől, mert unja; udvarlóját, Adrian Blenderblandet pedig lerúgja a lépcsőn, mert megsértette apja emlékét. Utóbbi esetben akad össze egy egyiptomi orvossal (aki a Tudományt reprezentálja) és feleségül akar menni hozzá, de a doktor csak akkor hajlandó, ha Epifania előtte 6 hónapig megélt a saját keresményéből. A nő ugyanezt szabja feltételül a másiknak. 6 hónap múlva Epifania egy szálloda tulajdonosa, az orvos pedig a kezdőtőkét is elvesztette, de E. mégis feleségül megy hozzá. Szegény feje!
The Millionairess ősbemutatója a bécsi Burgtheaterben volt 1936-ban, mérsékelt sikert aratott, azóta is rendszeresen adják, mert formailag még leginkább tökéletes ennek a korszaknak a darabjai közül: van bonyodalma, sőt kibontakozása is. T. F. Evans mégis úgy találja, hogy ezen a darabon látszik először, hogy Shaw képességei igencsak hanyatlanak.
 
===Genf===
Shaw 1938-ban kezdett bele a Genfbe ('''Geneva''', 1938). A darab a ''[[Népszövetség]]'' tehetetlenségéről szólt az 1. verzió szerint is, csak nem volt hozzá előszó és csak 3 felvonásból állt. Shaw a világháború után, 1945-ben újabb felvonást (ez lett a végleges verzió harmadik felvonása) és előszót is csapott a darabhoz. A Nemzetközi Törvényszékhez befut (sejthetőleg fennállása során először, mert óriási botrányt okoz) néhány panaszos levele az európai diktátorok ellen, de csak mert a ''[[Népszövetség]]'' genfi munkatársa, Begonia Brown politikailag teljesen tudatlan. A hágai ''[[Nemzetközi Bíróság|Nemzetközi Törvényszék]]'' vezető bírája minden szankció, rendfenntartó erő híján, csak pusztán a hatásköréből kifolyólag összehívja a tárgyalást a diktátorok ellen. A vezetők hiúságára apellál, hogy úgyis eljönnek, ha lehet egyet "alakítani" a kamerák előtt. Battler (''[[Hitler]]''), Bombardone (''[[Mussolini]]'') és Flanco (''[[Franco|a Caudillo]]'') meg is jelenik, csakúgy Sir Midlander (''[[Chamberlain]]'') külügyminiszter és Poszkij-(''[[Litvinov]]''?) külügyi népbiztos. A bíró a darab végén megállapítja a diktátorok erkölcsi felelősségét a világháborúval fenyegető helyzet létrejötte miatt, de semmiféle szankciót nem tud foganatosítani ellenük. A darab végén a világvégéről szóló hamis hír kergeti szét a tárgyalás résztvevőit. Ugyanakkor a tárgyalás sem lehetett volna az igazságtevés fóruma, hiszen a ''[[Szovjetunió]]''t mint demokratikus államot tartják számon, ''[[Sztálin]]''t meg se említik a diktátorok közt.