„ANZAC” változatai közötti eltérés

15 bájt törölve ,  11 évvel ezelőtt
a
a (→‎Története: ISBN jav.)
==Története==
[[Fájl:William Throsby Bridges 2.jpg|bélyegkép|jobbra|80px|[[William Throsby Bridges|Throsby Bridges]]]]
Röviddel az [[első világháború]] kitörése után [[Ausztrália]] és [[Új-Zéland]] felajánlották, hogy szükség esetén katonai segítséget nyújtanak a [[Brit Birodalom]] részére. A brit kormány örömmel fogadta a kezdeményezést és az első egységek már [[1914]] augusztusában megkezdték a mozgósítást. A 8000 főből álló új-zélandi expedíciós erők [[1914]] októberében érkeztek Ausztráliába. Az ausztrál csapatok ekkor az 1. ausztrál gyalogsági hadosztályból és három könnyű lovasdandárból álltak. Ezek műszaki, tüzér, egészségügyi és egyéb egységekkel is rendelkeztek. A szervezőmunkát ausztrál részről, a korábbi vezérkari főnök, [[William Throsby Bridges]] vezérőrnagy végezte. Throsby emellett ellátta az 1. ausztrál hadosztály parancsnoki feladatait is. Bár Throsby elméleti beállítottságú, esetlen és rendkívűl népszerűtlen vezető volt, sikeresen létrehozott egy modern haderőt a lelkes, de fegyelmezetlen katonákból. [[1914]]. [[november 1]]-jén az első ANZAC kontingens elhagyta Ausztráliát. Úticélja [[Nagy-Britannia]] volt a [[Szuezi-csatorna|Szuezi-csatornán]] keresztül. Egy nappal később azonban az [[Oszmán Birodalom]] belépett a háborúba a [[központi hatalmak]] oldalán, így felmerült a kontingens [[Közel-Kelet]]en történő bevetésének lehetősége.<ref name="S.Tucker">{{cite web|url=http://books.google.co.uk/books?id=gv3GEyB19wIC&printsec=frontcover&dq=the+european+powers+spencer+tucker#v=onepage&q=anzac&f=false|author=Spencer Tucker, Laura Matysek Wood, Justin D. Murphy|title=The European Powers in the First World War, Garland Publishing Inc., New York&London 1999, ISBN-10: 081533351X, 55-56. oldal|language=angol|accessdate=2009-08-11}}</ref>
 
 
 
 
[[Fájl:William Birdwood.jpg|bélyegkép|jobbra|80px|[[William Birdwood|Birdwood]]]]
[[Aden]] elhagyása után Throsby parancsot kapott a [[Port Szaíd]]ban való partraszállásra. December elejére így a teljes haderő a [[Kairó]] környékén található kiképző táborokban tartózkodott. [[Herbert Kitchener]] [[William Birdwood]] brit vezérőrnagyot nevezte ki, hogy az újonnan érkező csapatokat beillessze az ANZAC kötelébe. A hadsereg főhadiszállását brit mintára alakították ki és ez nem is változott a háború során, bár szinte az összes beosztott egység az ausztrál [[kontinens]]ről érkezett. Birdwood brit tisztként szinte a teljes szolgálati idejét [[India|Indiában]] töltötte. Az arisztokratikus [[angolok|angol]] tisztek iránti bizalmatlanság ellenére egyenességével, személyes bátorságával és megnyerő modorával sikerült elnyernie mind az ausztrál, mind az új-zélandi katonák bizalmát. Birdwood a következő hónapokban intenzív kiképzésnek vetette alá az ANZAC egységeit, amelyek lelkesedését felkeltette az, hogy [[1915]] februárjában (ha kisebb mértékben is) szerepet játszottak a Szuezi-csatorna ellen intézett török támadás visszaverésében.<ref name="S.Tucker" />
 
 
 
 
[[Fájl:Anzac Cove1.jpg|bélyegkép|jobbra|180px|Az ANZAC csapatai a [[Gallipoli|Gallipoli félsziget]]en]]
Az első komolyabb bevetésre [[1915]] áprilisában került sor, amikor az 1. ausztrál és új-zélandi hadosztály a [[Gallipoli félsziget]]en szállt partra. A csapatok nagy lendülettel nyomultak előre a partraszállás helyétől a közelben található hegygerincig, azonban a vezetőik képességei nem vette fel a versenyt a lelkesedésükkel. Nehézségek merültek fel a támadások irányítását, a csapatok ellátását illetően, valamint az ottomán csapatok is vártnál jóval szívósabb ellenállást tanúsítottak. Ennek következtében a hadjárat végül sikertelen maradt és az ANZAC erői csak egy sekély hídfőállást tudtak kiépíteni, ahonnan [[1916]] januárjában evakuálták őket. [[A Dardanellák ostroma|A Dardanellák ostromában]] az ANZAC 35 ezer fő feletti veszteséget szenvedett. [[Egyiptom]]ban mintegy 40 ezer főnyi tartalékkal rendelkeztek és további 50 ezer katona érkezése volt várható a közeljövőben. Ebből az emberanyagból három új ausztrál hadosztályt állítottak fel, valamint létrehozták a 2. ANZAC alakulatát. A csapatok új bevetési helyének a [[az első világháború nyugati frontja|nyugati frontot]] választották.<ref name="S.Tucker" />
 
 
 
 
[[Fájl:Australian8inchHowitzerFiringYpres15September1917.jpeg|bélyegkép|jobbra|180px|Az ANZAC katonái a nyugati fronton]]
[[1916]] márciusában az 1. ANZAC, három hónappal később pedig a testvéralakulata érkezett meg [[Franciaország]]ba. A csapatok akklimatizálódása érdekében először a nyugati front békésebb szakaszain vetették be a katonákat. Ennek a viszonylagos békének azonban hamarosan vége lett. [[1916]] nyarán az ANZAC csapatai is részt vettek a [[somme-i csata|somme-i csatában]]. [[1916]] júliusának végén és augusztus elején az 1. ANZAC alakulata a [[csata a Pozières-magaslatért|Pozières-magaslatért vívott csatában]] 23 ezer főt vesztett. Az 5. ausztrál hadosztály veszteségei pedig a [[fromelles-i csata|fromelles-i csatában]] 24 óra leforgása alatt meghaladták az 5000 főt. Az ANZAC egységei ezt követően is jelentősen hozzájárultak az antant erőfeszítéseihez. Harcoltak a [[Hindenburg-vonal]] menti összecsapásokban, részt vettek a [[második messines-i csata|második messines-i csatában]], a [[harmadik ypres-i csata|harmadik ypres-i]] és a [[Belleau Wood-i csaták]]ban. Emellett megpróbálták a németek által indított [[tavaszi offenzíva|tavaszi offenzívát]] megállítani. A nagy áldozatok ellenére mind [[Ausztrália]], mind [[Új-Zéland]] továbbra is támogatta és ellátta a közös hadsereg erőit. Az ANZAC lovassága pedig a [[Közel-Kelet]]en járult hozzá az [[antant]] küzdelmeihez. Ezek a [[Az első világháború palesztin frontja|palesztinai fronton]] harcoló egységek [[Edmund Allenby]] tábornok parancsnoksága alatt harcoltak. Többek között részt vettek a [[bersebai csata|bersebai csatában]], valamint a 3. ausztrál könnyű lovasdandár révén segítettek [[Damaszkusz]] elfoglalásában is ([[1918]]. [[szeptember 30]]-án léptek be a városba).<ref name="S.Tucker" />
 
 
 
 
Bár az ANZAC elsősorban az [[első világháború]]hoz kötődik, ezt a kifejezést használták a [[második világháború]] alatt is, amelyben szintén részt vettek ausztrál és új-zélandi csapatok a [[Szövetséges hatalmak a második világháborúban|szövetségesek]] oldalán. Az új alakulatot a [[Marita hadművelet]] ([[Görögország]] német megszállása [[1941]]-ben) során állították fel. Emellett a [[vietnámi háború]]ban is szolgált egy ANZAC zászlóalj.<ref name="NZ History:ANZAC">{{cite web|url=http://www.nzhistory.net.nz/war/anzac-day/the-anzacs|author=New Zealand History Online|title=The Anzacs|language=angol|accessdate=2009-08-18}}</ref>