„Brassai Sámuel” változatai közötti eltérés

A 19. században a [[nyelvújítás]] és a magyar nyelv politikai státusának elismertetéséért folytatott küzdelem kedvezett a „politikai és művészeti motivációjú nyelvészkedés”-nek; maga Brassai „fokozatosan vált nyelv iránt érdeklődő értelmiségből nyelvészetileg művelt nyelvész tudóssá”.<ref>Szépe György: Brassai Sámuel – többek között – mint alkalmazott nyelvész, in: ''A nyelvész Brassai élő öröksége"</ref> Míg azonban a századra inkább a történeti, leíró jellegű nyelvészet volt a jellemző, Brassait az [[elméleti nyelvészet]] korát megelőző képviselőjének tekintik; az általa használt fogalmak a 20. századi [[Prágaiprágai Iskolaiskola]] [[funkcionalizmus|funkcionalista]] szemléletének előképei.<ref>Kiefer Ferenc: Brassai Sámuel és a XIX. század nyelvtudománya, in: A nyelvész Brassai élő öröksége</ref> Magyar [[szintaxis|mondattan]]i tanulmányában – a [[generatív nyelvészet]] felfogásához hasonlóan – a mondatot nem szavakból, hanem tömbökből építi fel, ezzel lehetővé téve olyan [[algoritmus]] megfogalmazását, amellyel generálni lehet egy adott értelmű mondat minden lehetséges szabályos változatát.<ref>É. Kiss Katalin: Brassai Sámuel és a magyar generatív mondatszerkezet, in: A nyelvész Brassai élő öröksége</ref>