„Brassai Sámuel” változatai közötti eltérés

(→‎Emlékezete: Kőváry)
 
===Nyelvészet===
A 19. században a [[nyelvújítás]] és a magyar nyelv politikai státusának elismertetéséért folytatott küzdelem kedvezett a „politikai és művészeti motivációjú nyelvészkedés”-nek; maga Brassai „fokozatosan vált nyelv iránt érdeklődő értelmiségből nyelvészetileg művelt nyelvész tudóssá”.<ref>Szépe György: Brassai Sámuel – többek között – mint alkalmazott nyelvész, in: ''A nyelvész Brassai élő öröksége"</ref> Míg azonban a századra inkább a történeti, leíró jellegű nyelvészet volt a jellemző, Brassait az [[elméleti nyelvészet]] korát megelőző képviselőjének tekintik; az általa használt fogalmak a 20. századi [[Prágaiprágai Iskolaiskola]] [[funkcionalizmus|funkcionalista]] szemléletének előképei.<ref>Kiefer Ferenc: Brassai Sámuel és a XIX. század nyelvtudománya, in: A nyelvész Brassai élő öröksége</ref> Magyar [[szintaxis|mondattan]]i tanulmányában – a [[generatív nyelvészet]] felfogásához hasonlóan – a mondatot nem szavakból, hanem tömbökből építi fel, ezzel lehetővé téve olyan [[algoritmus]] megfogalmazását, amellyel generálni lehet egy adott értelmű mondat minden lehetséges szabályos változatát.<ref>É. Kiss Katalin: Brassai Sámuel és a magyar generatív mondatszerkezet, in: A nyelvész Brassai élő öröksége</ref>
 
Brassai ellenezte a korlátlan nyelvújítást, az új szavak megfontolás nélküli szaporítását. Véleménye szerint a szóalkotásban a következő elveket kell érvényesíteni: a szó „1.) egyezzék meg a jelölt tárggyal, s ne keltsen más meg nem felelő fogalmat; 2.) minél ismertebb a szó, annál jobb; tehát régi, népies szó eléje teendő a vadonatújnak; az újat ismert tőből képezzük; 3.) legyen állandó szava minden tárgynak, ne koholjunk egyre újat”<ref>Fazakas Emese: Brassai Sámuel és a nyelvújítás, in: ''A nyelvész Brassai élő öröksége''</ref>