Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Bot: következő módosítása: vi:Kèn cor; kozmetikai változtatások
|besorolás=[[Aerofon]] <br /> [[Tölcséres fúvókájú]]
|csőhossz=F-hangolású: 375 cm
|hangterjedelem=[[KépFájl:Range frenchhorn.png|145px]] <br/><small>F-hangolás esetén az írottnál egy [[kvint]]tel mélyebben szól</small>
|rokonhangszerek=[[vadászkürt]], [[Wagner-tuba]]
|hangpélda=
 
== Megszólaltatása ==
[[KépFájl:Mouthpiece horn.jpg|left|thumb|Kürt fúvókák]]
A többi tölcséres fúvókájú hangszerhez hasonlóan a kürt elsődleges hangforrása a játékos fúvókához szorított ajkainak rezgése, amely a cső levegőoszlopának különböző rezgési módjait, rezonanciáit képes megszólaltatni. A ''natúrkürtön'' csak a természetes [[felhangsor]] a rendelkezésre álló hangkészlet, de ez a szűk, kúpos furat miatt könnyen, tág hangterjedelemben megszólaltatható. A kürtöt a felhangsor negyedik oktávjáig lehet átfújni, de még akár a 20. felhang is elérhető. A rezonanciasor alaphangja, a [[pedálhang]] nem használatos. A szelepes kürtön a [[kromatikus]] hangok is előállíthatók a hangszer teljes hangterjedelmében oly módon, hogy a többi szelepes rézfúvós hangszerhez hasonlóan az első szelep egy egészhanggal, a második félhanggal, a harmadik kisterccel mélyíti a hangszer alaphangját és vele együtt teljes rezonanciasorát, lehetővé téve a felhangsor hangjai közötti űr kitöltését.
 
 
== Története ==
[[KépFájl:Cor a tons de rechange.jpg|right|thumb|Kürt cserélhető hangolócsövekkel a [[18. század]] végéről]]
A mai zenekari kürt ősének tekinthető hangszert a [[17. század]]ban [[Franciaország]]ban kezdték építeni ''cor de chasse'', vadászkürt néven. Ez 55 – 70 cm átmérőjű körben feltekert vékony, enyhén kúpos csőből állt, széles hangtölcsérrel. A hangszer gyorsan elterjedt német nyelvterületen, fejlődésének súlypontja is a továbbiakban oda helyeződött át. A [[18. század]] első felében már a maihoz hasonló arányokkal épült, 2 – 4-szeresen körbehajlított csöve 24 – 41 cm átmérőjű kört alkotott. Ez ''natúrkürt'', tehát billentyű és szelep nélküli hangszer volt, a ''natúrtrombitához'' hasonló ajaktechnikával lehetett rajta játszani természetes felhangsorának megszólaltatásával. Ekkor már a zenekarokban szólóhangszerként is szerepelt, sokszor igen nehéz szólamokkal.
 
Nehézséget jelentett a kürt használatában, hogy natúrhangszer jellegéből adódóan csak az alaphangolásának megfelelő hangnemben lehetett rajta játszani, tehát a különböző hangnemekhez különböző hangszerekre volt szükség. Ezen kezdetben úgy segítettek, hogy a hangszer és a fúvóka közé különböző hosszúságú toldalékcsöveket helyeztek, a szükséges módon megváltoztatva az alaphangolást. Később a hangszert úgy módosították, hogy ezeket a toldatokat a kürt belsejébe lehetett beilleszteni, így született meg [[1753]]-ban a talányos nevű ''Inventionshorn'', később az ''Orchesterhorn''. Ugyanebben az időben kezdték a kürt hangmagasságát kézi fojtással módosítani, lehetővé téve a pontosabb intonációt, több hangot téve elérhetővé.
 
[[KépFájl:Cor omnitonique 001.jpg|left|thumb|240px|''Cor omnitonique'', [[1820]]. körül]]
A hangszer fejlődésének egy mellékága a Franciaországban feltalált ''cor omnitonique'' volt, egy nagyon komplikált kürt, melybe az összes lehetséges toldalékcső eleve be volt építve, és a kívánt hangnemnek megfelelően lehetett a hangszert egy mozdulattal „átváltani”. Ez a megoldás végül feledésbe merült, ma már csak múzeumok látványosságaként találkozhatunk vele.
 
A [[19. század]] elején a kürtöknél a trombitával együtt az elsők között alkalmazták az új találmányt, a szelepeket, amely végleges megoldást ígért a hangszer egyre kínzóbb hiányosságaira. Használatukkal lehetővé vált, hogy a kürt egész hangterjedelmében a teljes [[kromatikus]] hangsort megszólaltathassa, hogy minden hangnemben egyformán használható legyen. Ennek ellenére érdekes módon meglehetősen sokáig tartott, amíg a zeneszerzők is megbarátkoztak az új hangszerváltozattal, többek között [[Ludwig van Beethoven|Beethoven]] és [[Franz Schubert|Schubert]] is még ragaszkodtak a hagyományos kürthöz. A szelepes kürt feltalálása után 20 évvel, [[1835]] körül kezdett csak helyet kapni a [[szimfonikus zenekar]]okban. A duplakürt [[1900]] körül jelent meg, hamarosan felváltva a hagyományos F kürtöket.
[[KépFájl:French horn back.png|right|thumb|270px|Modern duplakürt hátulnézetben]]
 
== Források ==
[[tr:Korno]]
[[uk:Валторна]]
[[vi:Kèn thợ săncor]]
[[zh:法國號]]
156 470

szerkesztés