„Úszóhólyag” változatai közötti eltérés

ezek különleges úszóhólyagja egyrészt légjáratos, másrészt a végbélnyílás közelében egy hátsó légjáratuk is van, ahol meg tudnak szabadulni a fölösleges gázmennyiségtől. A heringek úszóhólyagjából elől két finom cső ered, amelyek a koponyájukba beágyazódva kis hólyagokká tágulnak. A hólyagocskák egy hártyalabirintussal érintkeznek, melyet folyadék tölti ki. Ha az úszóhólyag gáznyomása a hártyalabirintust kidomborítja, akkor a csövekben lévő folyadék a nyomást a hólyagocskák felé továbbítja. Ennek következtében a hólyagocskák kitágulnak, és nyomást gyakorolnak a belső fülre. Ez figyelmezteti a halat arra, hogy a gáznyomás emelkedett és hólyagvezetékén át a gáz egy részét ki kell bocsátania. A felesleges gázkeverék eltávozása gyakran sípoló hangot hallat.

 

[[Fájl:Labirint.jpg|jobbra|bélyegkép|300px|''Colisa lalia'' Labirintszerve]] Az úszóhólyagban lévő gáz összetétele bármilyen furcsán is hangzik, nem egyezik meg a légköri levegőével és ebben a hal tevékeny közreműködéssel (gáztermeléssel-gázelnyeléssel) vesz részt. Eltérő a gáz összetétele a sekély vízben élő és a mélyebb vizekben élő halaknál. Egyes halfajok például a [[lápi póc]] ''(Umbra krameri)'' oxigénhiány esetén az úszóhólyagjuk gázkeverékéből fel tudja használni az oxigént. Az a tény, hogy az úszóhólyag kisegítő légzőszervként is szolgálhat, ahhoz a feltételezéshez vezetett, hogy a csontos halak úszóhólyagja és a légköri légzőszerv, a tüdő azonos származású szerv. Ezt erősíti meg az a másik tény, hogy a tüdőshalak ''(Dipnoi)'' csoportjánál egy tipikus átmeneti légzőszerv fejlődött ki az evolúció során. E halaknál a kopoltyúikon kívül van még egy, vagy egy pár hártyásfalú hólyagjuk, amely származása és működése szerint megfelel a szárazföldi gerincesek tüdejének. Ez a hólyag összeköttetésben áll a garattal, így a tüdőshalak be tudnak szívni az úszóhólyagjukba légköri levegőt. A labirintkopoltyús halaknak (''Anabantidae'') családjához tartozó [[gurámifélék]]nek (''Osphronemidae'') ún. labirintszervük is van, amellyel a légköri levegőből is fel tudják tölteni az úszóhólyagjukat. E labirintszerv összeköttetésben van az úszóhólyaggal, így ha a gurámifajokat megakadályozzuk abban, hogy időnként a víz felszínére felúszva légköri levegőt vegyenek és feltöltsék úszóhólyagjukat, akkor elpusztulnak.

 

[[Fájl:misgurnus fossilis.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|''Misgurnus fossilis'']] Az úszóhólyag nemcsak hidrosztatikus, hanem nyomásérzékelő szerv is. Régóta ismert a [[réti csík]] ''(Misgurnus fossilis)'' időjósló képessége, de a pontyfélék például az akváriumban tartott [[szumátrai díszmárna]] ''(Barbus tetrazona)'' is érzékelni tudja a légköri nyomásváltozást (már 1/20 atm. nyomásváltozást képesek érzékelni). E különös szervnek még külön szerepe van a halak rezgésérzékelésében (hallásában), és hangadásában is. A morgó harcsák (''Agamyxis pectinifrons'', ''Platydoras costatus''), annyira meg tudják rezegtetni az úszóhólyagjukat, hogy szabadon hallható a morgásuk.

 

Az úszóhólyag és az oldalvonal ugyanazokat a rezgéshullámokat érzékeli, azonban mindkettő más módon. Az oldalvonal a rezgés irányát, az úszóhólyag annak erősségét érzékeli 500 és 2000 Hz tartomány között. A halak egyik csoportjánál (''Ostariophysi'') a hal a hallószerve és az úszóhólyagja összeköttetésben áll egymással. A pontyfélékben és a harcsafélékben a hallószerv és az úszóhólyag közti összeköttetést apró csontocskák létesítik, amelyek a csigolyákról tagolódnak le. Ezt nevezik Weber csontocskáknak. Kísérletileg bebizonyítható, hogy az úszóhólyag térfogatváltozásai következtében az emeltyű gyanánt szereplő Weber csontocskák a nyomást a gerincagy és az agyvelő folyadékára viszi át. A [[labirintkopoltyús halak]] a tapogatóúszójukkal is érzékelnek bizonyos rezgésszámú hullámokat. Ehhez hasonlóan a harcsafélék egy része a bajuszszálaikon keresztül is képesek felfogni hanghullámokat.

 

[[Fájl:Rami.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|''Mikrogeophagus ramirezi'']] Az úszóhólyag már a fejlődés kezdeti szakaszában az ikrahéjon belül kezd kialakulni. A kikelt hallárvának az úszóhólyagja kezdetben még üres. Nem sokkal a kelés után fajtól függően egy-két napon belül a lárvának a víz felszínére kell jutnia és feltölteni az úszóhólyagját levegővel. Azonban a zárt úszóhólyagos halak csoportjához tartozó cichlid fajok lárváinál az első feltöltődés végbemehet a vízben is, sőt a szülők még segíthetnek is ebben. Egyes ''[[Apistogramma]]'' nőstények a szájukban visznek be apró légbuborékokat például egy cserépbarlangba, és így a lárvák átvészelik az első levegővétel fárasztó megpróbáltatásait (''A. agassizii'', ''A. cacatuoides''). A szájköltő cichlid fajoknál a gázkeverék átadása természetesen a szájban történik. A halfajok többségénél például ''M. ramirezi'', ''E. evergladei'', pontyfélék, pontylazacfajok lárváinál az első légköri levegővétel a kelést követő 24. órán belül megy végbe. A feltöltődésnek mindenképpen meg kell történnie, különben a hallárva elpusztul, vagy élete végéig hasonúszó marad. Ha viszont ez sikerült, a lárva könnyedén mozog, és gyorsan fejlődésnek indul.