„I. Oszkár svéd király” változatai közötti eltérés

Oszkár a skandináv államok szövetségének híve volt, s mint ilyen a perszonáluniuóban áló két országot, Norvégiát és Svédországot ugyanolyan jogokkal ruházta fel, megalkotva a két ország közötti egyenlőséget. Nyomatékosításként új zászlót és címert készíttetett, melyben mindkét állam szerepet kapott. Az 1850-es években foglalkoztatta a 3 skandináv királyság egyesítse egy unióban, ám nehézségek miatt ez nem valósulhatott meg. Hogy Norvégiával kapcsolatát még szorosabbra fűzze, 1847. augusztus 21-én megalapította az Olaf-rendet, Olaf, norvég király tiszteletére, kinek nevéhez fűződik az első sikeres kísérlet Norvégia keresztény hitre térítésében.

A [[Schleswig-Holstein]] tartományokért folytatott harcokban [[Dán Királyság|Dániát]] támogatta a [[Porosz Királyság|poroszok]] ellen (1848–52). A két tartomány német lakói lázadtak fel a dán annexió ellen. Oszkár Csapatokat vezényelt először Funen, majd Jütland vidékére, később pedig Észak-Schleswigbe (1849-50-ben). Közrejátszott a Malmö-imalmöi tűzszünet aláírásában is (1848. augusztus 26). Az 1852-es [[Londonilondoni jegyzőkönyv]]ben pedig azok között szerepelt, akik garanciát vállaltak Dánia sértetlenségéért, [[Schleswig-Holstein]] megtarthatta függetlenségét, de továbbra is a dán korona része maradt.

Attól tartva, hogy Oroszország igényt formálhat a Varangerfjord-raVarangerfjordra, Oszkár semleges maradt a [[Krímikrími háborúbanháború]]ban, később pedig szövetségre lépett Nagy-Britanniával és Franciaországgal (1855. november 25.), hogy országainak területi sértetlenségét fenntarthassa.