Gadamer szerint a romantika előtt a hermenutika a megértésben három mozzanatot különböztetetkülönbözetet meg, ezek voltak a '''megértés (subtilitas intelligendi)''', az '''értelmezés (subtilita exlicandi)''', és harmadikként az '''alklamazásalkalmazás (subtilitas applicandi)'''. Az alkalmazás azt jelenti, hogy a szöveget értelmét a saját szituációnkra alkalmazzuk. Ebben Gadamer számára példaértékű a '''jogi hermeneutika''' és a '''teológiai hermeneutika''', ahol az értelmezés egyben alkalmazást is jelent. A jogban a szöveget az egyes esetekre vonatkoztatják, a prődikációbanprédikációban pedig úgy értelmeznek egy szövegrészt, hogy az adott szituációra vonatkozó tanulságot vonnak le belőle. Ezekben az esetekben nyilvánvaló, hogy ha a szöveget a "szöveg saját igénye szerint akarjuk megérteni, akkor minden pillanatban, azaz minden konkrét szituációban újból és másképp kell érteni". <ref> Uo. 219. </ref>
