„Lothár nyugati frank király” változatai közötti eltérés

a
a
A király [[978]]-ban indított támadást, amelynek során egészen [[Aachen]]ig, a császári székhelyig jutott, ám unokatestérét nem sikerült elfognia. II. Ottó kemény ellencsapása elől egészen [[Párizs]]ig volt kénytelen visszahúzódni, és számos gazdag uradalmát ([[Attigny]], [[Compiègne]], [[Soissons]]) kifosztották és tönkretették. Mivel így ismét Hugó vált a királyság legfőbb támaszává és legerősebb emberévé, Lothár [[979]]-ben társkirályává tudta választatni fiát, [[V. Lajos nyugati frank király|Lajost]]. A király végül Hugó herceg tudta és beleegyezése nélkül békét kért a császártól, és [[Margut]] városában [[980]]-ban lemondott Lotaringiáról és bőséges ajándékokkal halmozta el Ottót. Ez a váratlan békülés bizonyára Hugó túlzott hatalma ellen irányult, ezért a herceg felháborodva felkereste a császárt, akivel [[981]]-ben különbékét kötött [[Róma|Rómában]]. Ebben a királyi kancellár, Adalbero reimsi érsek is támogatta Hugót: a főpap összejátszott a császári kormányzattal a német dominancia fenntartása érdekében, aminek az érsek leveleiben ránk maradt tervek szerint a Hugó herceggel kötött szövetség megerősítése lett volna az eszköze.
 
== A második próbálkozás ==
[[983]]-ban meghalt II. Ottó, Lothár pedig ismét próbát tett a keleti terjeszkedésre a kiskorú [[III. Ottó német-római császár|III. Ottó]] rovására. Lothár [[985]]-ös csapása váratlanul sikeres volt: elfoglalta Verdunt, és foglyul ejtette [[Thierry felső-lotaringiai herceg]]et, [[Gottfried verduni gróf]]ot és fiát, Frigyest, valamint [[Szigfrid luxemburgi gróf]]ot. Thierry herceg Hugó unokaöccse, a verduni gróf pedig a reimsi Adalbero testvére volt.
 
[[983]]-ban meghalt II. Ottó, Lothár közbenpedig Adalberóraismét ispróbát tett a keleti terjeszkedésre a kiskorú [[III. Ottó német-római császár|III. Ottó]] rovására. Lothár [[985]]-ös csapása váratlanul sikeres volt: elfoglalta [[Verdun]]t és foglyul ejtette [[Thierry felső-lotaringiai herceg]]et, [[Gottfried verduni gróf]]ot és fiát, Frigyest, valamint [[Szigfrid luxemburgi gróf]]ot. Thierry herceg Hugó unokaöccse, a verduni gróf pedig a reimsi Adalbero testvére volt. Lothár közben gyanakodni kezdett az érsekre, ezért felszólította a verduni Szent Pál-monostor erődítményeinek lerombolására. Az érsek megtagadta a parancsot arra hivatkozva, hogy éhező katonái nem tudnák megvédeni a várost, mire a király főúri gyűlést hirdetett Compiègne-be arraazzal hivatkozvaaz ürüggyel, hogy az érsek a beleegyezése nélkül nevezte ki Adalbero nevű unokaöccsét Verdun püspöksége élére [[984]]-ben. Hugó herceg azonban megmentette szövetségesét: 600 katonájával szétkergette a gyűlést, Lothárnak pedig nem volt annyi ereje, hogy nyíltan szembeszálljon vele, és követelésének engedve kénytelen volt szabadon bocsátani a verduni hadjárat során ejtett foglyokat is (igaz, a területi engedményekre nem hajlandó Gottfried gróf inkább börtönben maradt). Lothár más módot keresett Adalbero megbüntetésére: a Német-római Birodalom határain belül eső, de egyházszervezetileg Reims alá tartozó [[Cambrai]] lerohanását fontolgatta, amikor váratlanul megbetegedett, és Laonban meghalt. Reimsben, a [[Szent Remigius templom]]ban temették el.
 
Lothár más módot keresett Adalbero megbüntetésére: a Német-római Birodalom határain belül eső, de egyházszervezetileg Reims alá tartozó [[Cambrai]] lerohanását fontolgatta, amikor váratlanul megbetegedett, és Laonban meghalt. Reimsben, a [[Szent Remigius templom]]ban temették el.
 
== Házassága, utódai ==