„Lothár nyugati frank király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
10. sor:
== Lotaringiai ambíciók Hugo Capet árnyékában ==
 
A régensség [[965]]-ben szűnt meg Bruno halálával, ugyanekkor Hedvig is meghalt. Gerberga [[969]]-es elhunyta után döntő befolyásra Nagy Hugó hasonló nevű fia tett szert, aki örökölte apja frankhoni ([[Île-de-France]]) hercegségét. Hugó támogatta a király [[Lotaringia]] megszerzésére irányuló terveit, mivel ettől befolyása további növekedését remélte. A háború kitörésére azonban még éveket kellett várni, míg végre ürügyet találtak rá. [[977]]-ben a tekintélyes [[Ardenne-ház]] egyik tagja, [[Adalbero laoni érsek|Adalbero]] szerezte meg a laoni érsekséget. Lothár fivére, [[Károly alsó-lotaringiai herceg|Károly]] herceg terjeszteni kezdte, hogy Adalbero házasságtörő viszonyt folytat a királynéval, azonban a szintén Ardenne-házi [[reims]]i érsek, a [[969]]-ben kinevezett [[Adalbero reimsi érsek|Adalbero]] által lefolytatott vizsgálat mindkettejüket felmentette a vád alól. Büntetésül a király száműzte öccsét, aki unokatestvérük, [[II. Ottó német-római császár]] udvarában keresett menedéket. Ottó még abban az évben [[Alsó-Lotaringia]] hercegévé nevezte ki Károlyt, ami provokációként hatott a tartomány megszerzését tervező Lothárra.
 
A király [[978]]-ban indított támadást, amelynek során egészen [[Aachen]]ig, a császári székhelyig jutott, ám unokatestérét nem sikerült elfognia. II. Ottó kemény ellencsapása elől egészen [[Párizs]]ig volt kénytelen visszahúzódni, és számos gazdag uradalmát ([[Attigny]], [[Compiègne]], [[Soissons]]) kifosztották és tönkretették. Mivel így ismét Hugó vált a királyság legfőbb támaszává és legerősebb emberévé, Lothár [[979]]-ben társkirályává tudta választatni fiát, [[V. Lajos nyugati frank király|Lajost]]. A király végül Hugó herceg tudta és beleegyezése nélkül békét kért a császártól, és [[Margut]] városában [[980]]-ban lemondott Lotaringiáról és bőséges ajándékokkal halmozta el Ottót. Ez a váratlan békülés bizonyára Hugó túlzott hatalma ellen irányult, ezért a herceg felháborodva felkereste a császárt, akivel [[981]]-ben különbékét kötött [[Róma|Rómában]]. Ebben a királyi kancellár, Adalbero reimsi érsek is támogatta Hugót: a főpap összejátszott a császári kormányzattal a német dominancia fenntartása érdekében, aminek az érsek leveleiben ránk maradt tervek szerint a Hugó herceggel kötött szövetség megerősítése lett volna az eszköze.