„Lothár nyugati frank király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
6. sor:
Tengerentúli Lajos nyugati frank király és [[939]]-ben elvett felesége, [[Szász Gerberga]] első gyermekeként jött világra az ismert hét közül. Apja váratlanul halt meg [[954]]. [[szeptember 10.|szeptember 10]]-én, miután [[Reims]] és [[Laon]] között lovasbalesetet szenvedett. Az összegyűlő főurak a leghatalmasabb uraság, a Lajos uralkodása alatt döntő befolyásra szert tevő [[Róbertida-ház|Róbertida]] [[Nagy Hugó]], Frankhon ([[latin nyelv|latinul]] ''Francia)'', [[Aquitania]] és [[Burgundia]] hercege támogatásával az elhunyt király fiát, a tizenkét esztendős Lothárt választották királlyá [[november 12]]-én, és még aznap meg is koronázták.
Hugó az ifjú királlyal sietett elismertetni hercegi címeit, és egy sikeres házassági szerződés révén Burgundiát ténylegesen is megszerezte [[956]]-ban egyik fia, [[I. Ottó burgundi herceg|Ottó]] számára. Aquitaniát erővel kívánta saját birtokába hajtani, ám [[III. Vilmos aquitaniai herceg]] ellenállása miatt [[955]]-ben nem ért el sikert, ráadásul [[956]] közepén váratlanul meghalt. Mivel gyermekei – köztük a [[Capeting-ház]] későbbi alapítója, [[I. Hugó francia király|Hugó]] – még kiskorúak voltak, özvegye, [[Szász Hedvig]] és testvére, az anyakirályné, Gerberga kezébe került az irányítás. A két hölgyet
A régenskormányzat igyekezett a Nagy Hugó idején óriási hatalomra szert tevő [[Róbertidák]]at minél jobban meggyengíteni, ezért egészen [[960]]-ig nem ismerték el az ifjabb Hugó frank hercegi címét. A köztes időben az atyai birtokok jelentősen összezsugorodtak: Hugó hercegi kinevezésekor már csak [[Párizs]] és [[Orléans]] környékére támaszkodhatott, miután a [[normandia]]i herceg függetlenedett tőle, az [[anjou]]i és a [[blois]]-i gróf pedig komoly területeket hajtott saját uralma alá.
Bár Bruno és Hedvig 965-ben meghalt, Gerberga anyakirályné továbbra is fenntartotta a jó viszonyt Ottóval, aki [[966]]-ban mostohalányát, [[Itáliai Emma|Emmát]] adta feleségül Lothárhoz.
== Lotaringiai ambíciók Hugo Capet árnyékában ==
A király [[978]]-ban indított támadást, amelynek során egészen [[Aachen]]ig, a császári székhelyig jutott, ám unokatestérét nem sikerült elfognia. II. Ottó kemény ellencsapása elől egészen [[Párizs]]ig volt kénytelen visszahúzódni, és számos gazdag uradalmát ([[Attigny]], [[Compiègne]], [[Soissons]]) kifosztották és tönkretették. Mivel így ismét Hugó vált a királyság legfőbb támaszává és legerősebb emberévé, Lothár [[979]]-ben társkirályává tudta választatni fiát, [[V. Lajos nyugati frank király|Lajost]]. A király végül Hugó herceg tudta és beleegyezése nélkül békét kért a császártól, és [[Margut]] városában [[980]]-ban lemondott Lotaringiáról és bőséges ajándékokkal halmozta el Ottót. Ez a váratlan békülés bizonyára Hugó túlzott hatalma ellen irányult, ezért a herceg felháborodva felkereste a császárt, akivel [[981]]-ben különbékét kötött [[Róma|Rómában]]. Ebben a királyi kancellár, Adalbero reimsi érsek is támogatta Hugót: a főpap összejátszott a császári kormányzattal a német dominancia fenntartása érdekében, aminek az érsek leveleiben ránk maradt tervek szerint a Hugó herceggel kötött szövetség megerősítése lett volna az eszköze.
| |||