„Lothár nyugati frank király” változatai közötti eltérés

[[983]]-ban meghalt II. Ottó, Lothár pedig ismét próbát tett a keleti terjeszkedésre a kiskorú [[III. Ottó német-római császár|III. Ottó]] rovására. Lothár [[985]]-ös csapása váratlanul sikeres volt: elfoglalta [[Verdun]]t és foglyul ejtette [[Thierry felső-lotaringiai herceg]]et, [[Gottfried verduni gróf]]ot és fiát, Frigyest, valamint [[Szigfrid luxemburgi gróf]]ot. Thierry herceg Hugó unokaöccse, a verduni gróf pedig a reimsi Adalbero testvére volt., Lothárami közbentovább erősítette az érsek és a herceg közeledését.

Lothár gyanakodni kezdett az érsekre, ezért – miután felszólította a verduni Szent Pál-monostor erődítményeinek lerombolására, az érsek pedig megtagadta a parancsot arra hivatkozva, hogy éhező katonái nem tudnák megvédeni a várost, – a király főúri gyűlést hirdetett Compiègne-be azzal az ürüggyel, hogy az érsek a beleegyezése nélkül nevezte ki Adalbero nevű unokaöccsét Verdun püspöksége élére [[984]]-ben. Hugó herceg azonban megmentette szövetségesét: 600 katonájával szétkergette a gyűlést, Lothárnak pedig nem volt annyi ereje, hogy nyíltan szembeszálljon vele, és követelésének engedve kénytelen volt szabadon bocsátani a verduni hadjárat során ejtett foglyokat is (igaz, a területi engedményekre nem hajlandó Gottfried gróf inkább börtönben maradt). Lothár más módot keresett Adalbero megbüntetésére: a [[Német-római Birodalom]] határain belül eső, de egyházszervezetileg Reims alá tartozó [[Cambrai]] lerohanását fontolgatta, amikor váratlanul megbetegedett, és Laonban meghalt. Reimsben, a [[Szent Remigius templom]]ban temették el.