„Marcus Iunius Brutus” változatai közötti eltérés

 

[[Kr. e. 58]]-ban nagybátyjával, Catóval tartott [[Ciprus]]ra annak szolgálati útján, [[Kr. e. 53]]-ban pedig [[Cilicia]] [[provincia|provinciában]] [[quaestor]]kodott. Ebben az időszakban hatalmas vagyonra tett szert [[uzsora]]kölcsönökből. Brutus kezdettől fogva a [[senatus]] ultrakonzervatívnak nevezhető [[Római Köztársaság|republikánus]] [[optimata]] csoportjával szimpatizált, és a Caesar és [[Pompeius Magnus|Pompeius]] között kitörő polgárháborúban az utóbbi mellé állt, noha Pompeius végeztette ki apját [[Sulla]] idején. [[Kr. e. 49]]-ben csatlakozott a politikushoz a [[Balkán]]on, majd a [[pharszaloszi csata|pharszaloszi vereség]] után kegyelmet kért Caesartól, aki megbocsátott neki.

Caesar, aki állítólag korábban is nagyra becsülte a [[filozófia|filozófiában]] és [[retorika|retorikában]] jártas, elvei mellett szilárdan kiálló Brutust – Servilia hatása sem mellékes szempont – megbocsátott Brutusnak, és [[Kr. e. 46]]-ban [[Gallia Cisalpina]] helytartójává, majd [[Kr. e. 44]]-ben [[praetor]]rá tette. Mindezzel azonban sem őt, sem jó barátját és sógorát, [[Caius Cassius Longinus (Kr. e. 44)|Caius Cassius]]t (aki számára Brutus járta ki a kegyelmet) nem sikerült a maga pártjára állítania. Ők ketten lettek végül a [[dictator]] meggyilkolásában végződő összeesküvés vezetői. Brutus Caesar elleni merényletben tevőlegesen is részt vett, ami a híradások szerint nagyon megrendítette a dictatort (''„Et tu, mi fili, Brute?”'' – Te is, fiam, Brutus? <small> ([[latin nyelv|lat.]])</small>, vagy, amint [[Suetonius]] írja: ''„Kai su, teknon?”'' – Te is, fiam? <small>([[görög nyelv|gr.]])</small>).