„Nazgûlok” változatai közötti eltérés

Nincs méretváltozás ,  10 évvel ezelőtt
a
a (Bot: következő hozzáadása: simple:Middle-earth characters#Nazgûl)
A kilenc gyűrűlidérc mindegyike egykor ember volt. Ők voltak [[Középfölde]] azon egykori királyai és hatalmasai, akik a Másodkorban uralkodtak, és akiket a gonosz szellem, [[Szauron]], a Középfölde egyeduralmára törő Sötét Úr meg tudott nyerni céljainak. [[Szauron]] „alázata” jeleként ajándékozta nekik az [[eregion]]i tünde-kovácsoktól rabolt Kilenc Gyűrűt a [[Hatalom Gyűrűi]] közül. A Boszorkányúr kapta meg a kilenc gyűrű közül az elsőt. Szarumán könyvtárából előkerült egy írás, mely szerint az embereknek ajándékozott gyűrűk ezüstből készültek, és egyetlen borostyánkő díszítette őket. A nazgûlok gyűrűi valahogy összezsugorodtak, kövük pedig vérvörösen világított. Valamennyi lidérc közül csak a Boszorkányúr viselt ezüstből és aranyból készült gyűrűt, melynek köve megőrizte sárga színét. E gyűrűk hatalmat és különleges képességeket biztosítottak nekik, de előbb-utóbb mind az Egy Gyűrű, és azon keresztül Szauron irányítása alá kerültek. Végül a gyűrűk folyamatos viselésének eredményeképp örökre az árnyak birodalmába távoztak: láthatatlanokká váltak mindenki, kivéve az Egy Gyűrű viselője számára, átkerülve abba a világba, ahol nem teljesen a fizikai világ törvényei érvényesülnek: eleven [[lidérc]]ekké, Szauronhoz sok tekintetben hasonló, de nála csekélyebb erejű gonosz szellemekké váltak, akik se nem élők, se nem holtak.
 
A gyűrűlidércekké lett királyokról keveset tudunk a Szauron rabszolgájává válásuk előttről. ''[[A Gyűrű keresése]]'' c. Tolkien-kiadványból nem sokkal több derül ki annál, mint hogy Tolkien egy időben Khamûlnak keresztelte el vezetőjüket, ''[[A Gyűrűk Ura]]'' és ''[[A Szilmarilokszilmarilok]]'' csak annyit közöl róluk, hogy a Másodkorban középföldi ember-királyok voltak. Úgy tartják, hogy a nazgûlok közül három a [[númenor]]i faj képviselője volt, amíg meg nem rontotta őket a Szauron hatalma. Feltűnésük a [[másodkor (Középfölde)|másodkor]] 23. századának közepére tehető; uruk 3441. évi veresége után hosszú időre eltűntek, és csak a harmadkor 1300. éve körül bukkantak fel újra, amikor vezetőjük, a '''Boszorkányúr''', a leghatalmasabb közöttük, megszerezte [[Angmar]]t. Angmarból beavatkozott az Arnort három királyságra osztó trónviszályba, és befolyását kiterjesztette az északkeleti Rhudaurra; Cardolan és Arthedain azonban sikerrel ellenállt neki a lindoni tündék segítségével. A Boszorkányúr 1409-ben indított nagy támadást a három arnori utódállam ellen: bevette és lerombolta Amon Sûlt (Széltetőt), és elpusztította az északkeleti Rhudaurt. Az arthedaini és cardolani seregek Fornostnál megállították az előretörését, de az utolsó cardolani fejedelem is elesett. Ezután évszázadokig a lindoni és Elrond által küldött lórieni tündék szorították vissza a gyűrűlidércek urának hatalmát. Angmar az idők folyamán megerősödött, és 1974-ben lerohanta Arnor maradékát, ami Fornost bevételével megsemmisített, de a következő évben a fornosti csatában Earnur gondori királyfi Círdannal szövetségben vereséget mért rá, és a Ködhegység peremén fekvő Ettenszíkig üldözte. A boszorkányúr Mordorba menekült, ahol összegyűjtötte a többi gyűrűlidércet.
 
A nazgûlok serege 2000-ben a Cirith Ungol hágón át Mordorból lerohanta Minas Ithilt, amit 2002-ben el is foglalt – a benne lévő [[palantír]]t is zsákmányul ejtették. Minas Ithilt ettől kezdve Minas Morgulként ismerték. Minas Morgul birtokában a boszorkányúr kihívást intézett 2043-ban az akkor Gondor trónjára lépő hajdani legyőzője, Earnur ellen, aki csak másodjára, 2050-ben állt kötélnek, és nem is tért vissza a párviadalból. Ettől kezdve a gyűrűlidércek uralták a tornyot Szauron végső pusztulásáig, bár pontos szerepük az elkövetkező idők harcaiban nem ismert. Legközelebb akkor hallani róluk, miután Szauron visszatért Mordorba; ezután hármójuk vezette a [[Dol Goldur]]t visszafoglaló sereget 2951-ben. 3018-ban mindannyian rész vettek az Egy Gyűrű és viselője, [[Zsákos Frodó]] keresésében, akit Széltetőn meg is sebesítettek, ám [[Völgyzugoly]] határán az [[Elrond]] és [[Gandalf]] parancsainak engedelmeskedő Bruinen folyó árja elmosta őket, elpusztítva hátasaikat.
116

szerkesztés