„Pesti Izraelita Nőegylet” változatai közötti eltérés

→‎Története: Kiegészítés (Gerő Katalin)
a („Szervezetek” kategória eltávolítva; „Zsidó szervezetek, intézmények” kategória hozzáadva (a HotCattel))
(→‎Története: Kiegészítés (Gerő Katalin))
 
== Története ==
Az 1866-ban 230 taggal megalakult egyesület első elnöke Gotteszmann Mária (Gotteszmann Miklósné) lett, székhelye Erzsébetvárosban, a mai Dessewffy utca 41. szám alatt volt. Céljukul a beteg, keresőképtelen özvegyek, asszonyok és leányok felkarolását és segélyezését, illetve egy [[árvaház|leányárvaház]] alapítását tűzték ki. Tevékenységük több belső-pesti kerületre kiterjedt, s a munkát a nőegylet kerületi tagszervezetei koordinálták. A [[Hirsch Mór]] által működésükre felajánlott összegből 1867-ben a Kertész utca 36. szám alatt – a mai [[Fészek Művészklub]] épületében – fel is állították a száz árva leány befogadására alkalmas intézményt, a Pesti Izraelita Nőegylet Leányárvaházát. 1869-től [[népkonyha|népkonyhát]] is működtettek, ahol 300 rászoruló napi ebédadagját osztották ki. A leányárvaház – amelynek 1898 és 1927 között [[Gerő Katalin]] volt az igazgatónője, aki 1929-ben kiadott ''Életem'' c. önéletrajzi regényében, valamint ''A szeretet munkásai'' c., 1937-ben megjelent könyvében részletesen beszámolt az árvaház tevékenységéről és életéről – 1900-ban a Jókai utca 5. szám alá költözött, majd (végül 1923-ban a Hungária körút 9. szám alatti ingatlanban helyezték el),. azA népkonyha 1901-től, a leányárvaház korábbi helyén, a Fészek Művészklubnak bérbe adott Kertész utcai épület egy részében pedig a nőegylet népkonyháját rendeztéktovább beműködött. Az [[első világháború]] során katonafeleségek foglalkoztatását biztosították a Csokonai utcai Női Ipari Foglalkoztató 1916. évi megnyitásával.
 
1910-ben a nagyiparos [[Weiss Manfréd]] 120 ezer koronás, felesége emlékére tett alapítványának köszönhetően nyílhatott meg a [[Budapest XIII. kerülete|XIII. kerületi]] Bókay tér 4. szám alatt, a Szabolcs utca közelében a 32 férőhelyes Weiss Alice Gyermekágyas Otthon. Az intézményben gyermekápoló-képzés, és az országban elsőként terhestanácsadás is folyt. 1922-ben már egyszerre 120 fiatal anya elhelyezését tudták megoldani, s felekezeti különbségek nélkül évente mintegy ezren részesültek a nőegylet anya- és csecsemővédő tevékenységében. 1926-ban magángyógyintézményből nyilvános, 1931-ben [[kórház|közkórházzá]] sorolták át. Ekkor engedélyezték az intézeten belül külön [[nőgyógyászat]]i osztály létesítését, amelynek kapacitása többszöri kibővítést követően elérte a 70 ágyat.