„Flogisztonelmélet” változatai közötti eltérés

a
apró
(Nincs forrás sablon)
a (apró)
Az elmélet alapját Joachim Johann Becher (1635–1682) dolgozta ki, mely szerint az égés során „zsíros föld” (terra pinguis) távozik, és ezt az elméletet fejlesztette tovább Stahl, melyet [[1731]]-ben publikált az „Experimenta” című munkájában.
 
Az elmélet jelentősége volt, hogy szakított a misztifikáló és [[alkímia|alkímistaalkimista]] felfogással, és a folyamatot megpróbálta tudományos alapokra helyezni, így lehetővé tette az elmélet pontosítását, vagy akár – mint ez esetben is történt – cáfolatát. Munkája nemzetközi elismerést ért el, számos országban ismert és elismert lett az elmélet, köztük Magyarországon is, mint például [[Winterl Jakab]] (1732–1809), a [[nagyszombat]]i egyetem kémiaprofesszora esetében.
 
A flogiszton elméletetflogisztonelméletet végül [[Antoine Lavoisier|Antoine Laurent Lavoisier]] (1734–1794) buktatta meg, aki más vegyészek munkáin – Cavendish, Scheele, Priestley – alapuló elméletével bizonyította az [[oxigén]] égési folyamatban való részvételét.
 
[[Kategória:Kémia]]