A '''gazal''', vagymásképp '''ghazal''',illetőlegvagy '''gázel''' (غزل – ġazal) egy [[arab irodalom|arab irodalmi]] eredetű irodalmi műfaj, rövid, szerelmes vers típus, leginkább a beteljesületlen szerelemről szólverstípus.
Valószínűleg a [[7. századbanszázad]]ban alakult ki a ''naszíb''ból, aza [[ódakaszída]] (''kaszída'') elé illesztett szerelmi elégiából. Két típusát különböztetik meg, a [[hidzsáz]]i és az [[irak]]i gazalt. A legrégebbi fennmaradt gazalok [[Umar Ibnibn Abí Rabía]] költeményei. Rendkívül népszerűek voltak nem csak az arab, de a [[török irodalom|török]], a [[perzsa irodalom|perzsa]] és az [[urdu nyelv|urdu]] költészetben is. A perzsa [[Háfiz]] az 1300-as években [[metafora|metaforákban]] gazdag költeményeivel megújította a műfajt. A török irodalomban [[Fuzúli]] és [[Báki]] kedvelt versformája volt.
