|
Kösz az userboxot :D User:NWN Revan TSL
A Rákóczi-szabadságharc
A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc 1703 és 1711 között zajlott Magyarországon, és a Habsburg abszolutizmus ellen irányult.
Rákóczi már 1700-tól kezdve többször kérte XIV. Lajos francia király segítségét, de levelei áruló futár kezébe kerültek, így Rákóczit letartóztatták, és a bécsújhelyi börtönbe zárták. Onnan megszökött, és Brezán várában rejtőzött el. Az 1701-ben kirobbant spanyol örökösödési háború kedvező alkalmat kínált a nemesi szervezkedéshez, mivel a Habsburg udvar kivonta katonáit Magyarországról.
Miután a Lengyelországban bujdosó Rákóczi vállalta, hogy a készülődő tiszaháti felkelés élére áll, kiadta a brezáni kiáltványt (1703. május 6.), amelyben hadba szólította az ország lakosságát. Ezt követően a bujdosók kibontották „Cum Deo pro patria et libertate” feliratú zászlóikat, s megkezdődött a tiszaháti felkelés. Mialatt a kurucok a késlekedő Rákóczi hazaérkezését várták, Károlyi Sándor szatmári főispán szétverte a paraszti hadakat. Ennek következtében Rákóczi a lengyel határon, egy Kliniec nevű falunál fogadta az Esze Tamás vezetése alatt álló, rosszul felszerelt, alig kétszáz gyalogost és ötven lovas kurucot. Nem sokkal később Rákóczi visszatért Magyarországra, és ténylegesen is a tiszaháti felkelés élére állt.
A sereg – többek között Bercsényi Miklósnak köszönhetően – egyre gyarapodott, és az első katonai sikereket a Tiszántúl elfoglalásával aratták. Kezdetben a nemesek nem akartak csatlakozni Rákóczihoz, ám a sikerek láttán a hajdúkkal együtt a rendek is hűséget esküdtek. A nemzeti összefogás erősítése érdekében a Vetésen (1703. augusztus 28.) kiadott pátennsel Rákóczi mentesítette a jobbágyokat és közeli családtagjaikat a közterhek és a földesúri szolgáltatások alól. Károlyi Sándor 1704/1705 fordulóján rövid időre elfoglalta a Dunántúlt, de a franciákkal és a bajorokkal való egyesülésre nem kerülhetett sor, mert a szövetséges hadak 1704 augusztusában óriási győzelmet arattak felettük Höchstädtnél. Az év végén a kurucok vereséget szenvedtek Nagyszombatnál. Az 1705-ös szécsényi országgyűlésen a kurucok vezérlő fejedelemmé választották Rákóczit, aki mellé egy 24 tagú, Bercsényi elnöklete alatt álló, tanácsadói feladatokat ellátó szenátust állítottak.
A kuruc hadsereg létszáma 1706/1707-re elérte a százezer főt. Katonai tapasztalatokkal rendelkező magvát a végvári vitézek, a császári seregből átállt katonák és az idegen zsoldosok alkották. A sereg két fegyvernemre, lovasságra és gyalogságra (talpasok) oszlott, őket a tüzérség egészítette ki. A kiképzés szempontjából irreguláris (mezei) és reguláris (hivatásos) hadakra oszlott. Az utóbbi csoportba tartozott a fejedelem udvari ezrede. A szabadságharcot hadi szempontból a portyázó, könnyűlovas forma jellemezte, és többek között ez okozta, hogy a nagy ütközetekben általában alulmaradtak.
|
