„Metropolitan Railway” változatai közötti eltérés

 

 

 

==Története==

Az [[ipari forradalom]] Londont a 19. század legnagyobb városává tette, és számos vasútvonal megépítéséhez vezetett. 1850-re Londonban hét vasúti végállomás is épült: a [[London Bridge pályaudvar|London Bridge]], a [[Euston pályaudvar|Euston]], a [[Paddington pályaudvar|Paddington]], a [[King's Cross pályaudvar|King's Cross]], a [[Shoreditch pályaudvar|Shoreditch]], a [[Waterloo pályaudvar|Waterloo]] és a [[Fenchurch Street-i pályaudvar|Fenchurch Street]]. Ezek közül csak a Fenchurch Street-i pályaudvar volt magában a [[City of London|City]]-ben. London ezidőtájban óriási közlekedési problémákkal küzdött - ennek az egyik oka az volt, hogy a vasúttal Londonba utazóknak a városon belüli célállomásuk eléréséhez [[omnibusz]]t vagy [[fiáker]]t vettek igénybe.

A pályaudvarok és a City föld alatti vasúttal való összeköttetésének ötlete először az 1830-as években merült fel, ám csak az 1850-es években kezdtek vele komolyabban is foglalkozni. Charles Pearson londoni ügyvéd több földalatti változatát is felkarolta. Az egyik változat kivitelezésére 1852-ben megalapította a ''City Terminus Company''-t, azonban sem az angol Parlament, sem a City nem kívánta a vállalkozását támogatni. Egy másik cég, a ''Bayswater, Paddington and Holborn Bridge Railway Company'' már nagyobb sikkerrel járt. 1853. januárjában megtartották az első közgyűlésüket, amely során [[John Fowler]]t nevezték ki a társaság főmérnökévé. A társaság által kezdeményezett ''North Metropolitan Railway'' tervezetre 1853. nyarán adta támogatását az angol Parlament. A cég hamarosan megvásárolta a City Terminus Company-t és megállapodott a [[Great Western Railway]]-jel, hogy a vasúttársaság is beszáll a földalatti finanszírozásába, amennyiben az megállót épit a GWR tulajdonában található Paddigton pályaudvaron is. 1854-ben az angol Parlament törvényben hagyta jóvá a Paddington és a Farrington Street közötti földalatti építését. A vonal érintette a King's Cross állomást is, a neve pedig ''Metropolitan Railway'' lett. Az építkezés végül 1860. februárjában kezdődött el, amikorra is Pearson sikeresen meggyőzte a City-t arról, hogy az támogassa a tervet.