„Csörgey Titusz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
11. sor:
Eközben régi kedvenc tudományához, a faunisztikához sem lesz hűtlen. Ő vezeti be a magyar faunába a [[héjasas]]t (1904), a [[kis héja|kis héját]] (1906), a [[dolmányos sirály]]t (1908) és a [[vörösnyakú lúd|vörösnyakú ludat]] (1915). Előadásaival tevékeny részt vesz a nemzetközi madártani kongresszusokon is, így 1905-ben [[London]]ban, 1910-ben [[Berlin]]ben, 1926-ban [[Koppenhága|Koppenhágában]], 1930-ban [[Amszterdam]]ban, 1928-ban [[Genf]]ben tart előadást a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság ülésén.
Herman Ottó halálával már fiatalon rá hárult az Intézet vezetésének gondja, hiszen Herman utóda, [[Chernel István]] [[Kőszeg]] en élt, csak a tudományos irányítást tartotta fenn magának, az Intézet ügyeinek intézése mint igazgatóhelyettesre Csörgeyre hárult. Chernel halála után lett tényleges vezető, igazgató. Ez az időszak már a háború és az azt követő nehéz gazdasági helyzet gondjai között telt, amely a mind jobban elhatalmasodó reumatikus betegségével együtt aláásta munkaképességét. Ekkor már országos hírű tudós, a magyar madárvédelem elhivatott, köztiszteletben álló vezetője volt. Tudományos érdemeit a külföld is elismerte és értékelte: az American Ornithologists; Union levelező tagjává (1932), a bajor Ornithologische Gesellschaft tiszteletbeli tagjává választotta (1933). Életművének legméltóbb elismeréseként pedig a [[Debreceni Egyetem|Debreceni Tudományegyetem]] 1934-ben díszdoktorrá avatta.
Képzőművészeti tehetségének legeredetibb alkotásai, madárképei, a század elején világviszonylatban is a madárillusztráció élvonalában álltak. Sok külföldi szerző igyekezett Csörgey-képekkel díszíttetni munkáját, így Snoitckaet van Schattbtjeg holland madarakról szóló könyvét (1908), a holland madárvédő egyesület évkönyvét (1933), B. Dtjval olasz madárvédelmi kiadványait (1932). Jellemző puritán egyéniségére és az Intézet iránt érzett áldozatkészségére, hogy az előbb említett olasz könyvek illusztrálásáért járó tekintélyes tiszteletdíjat az akkor nagy anyagi nehézségekkel küzdő Aquila évkönyv megjelentetésének elősegítésére fordította.
1935-ben ment nyugalomba, kísérletügyi főigazgatói ranggal. A [[Balaton]] mellé, [[Ábrahámhegy]]re költözött kis kertes házába véglegesen. Horgászattal és a ház körüli kerti munkával töltötte idejét, amíg ereje engedte. Szeretett Intézetének 1945-ben történt tragikus pusztulása (amikor legszebb madárképeinek eredeti példányai is elpusztultak) nagy lelki megrázkódtatást jelent számára. Évekig nem hallatott magáról, később azonban az újjáéledő Intézet sorsa mindjobban érdekelte. Bár hallását az utolsó években csaknem teljesen elvesztette, szelleme, érdeklődése friss maradt. 1961. december elején a feleségével együtt a [[tapolcai]] kórházba került, akin szívgyengeség jelei mutatkoztak, ő pedig fizikai leromlottsága, kimerültsége miatt szorult ápolásra. December 16-án hunyt el, egy héttel felesége halála után, akinek elhunytát előtte — kíméletből — eltitkolták.
==Források==
| |||