„Csörgey Titusz” változatai közötti eltérés

Fászl ajánlatára került egyetemi hallgatóként a [[Magyar Madártani Intézet|Madártani Intézet]]be 1895-ben. [[Herman Ottó]] az Intézet vezetője megbízta [[Petényi Salamon János]] hátrahagyott madártani jegyzeteinek tudományos feldolgozásával. 1904-ben jelenik meg a kritikailag rendezett anyag könyv formában magyar, 1905-ben német nyelven Csörgey illusztációival. 1901-ben [[Sopron]]ba kerülkerült, ahonnan betegen tértért haza. Herman kieszközlikieszközölte számára, hogy lábadozás címén öt hónapot az [[Adria]] partján tölthessen a [[madárvonulás]] tanulmányozásával. Megfigyeléseiről az intézet évkönyvében az Aquilában számolszámolt be (1902, 1903).

Amikor az Intézet 1901-ben a Földművelésügyi Minisztérium fennhatósága alá kerül, és [[Chernel István]] szorgalmazására a gazdasági madártan is a programjába került, Csörgeyre várt a gyakorlati madárvédelem magyarországi megalapozása, megszervezése. E program minél alaposabb megvalósítása érdekében 1903-ben [[Seebach]]ba utazott. Hónapokat töltött Berlepsch madárvédelmi mintatelepén, ahol behatóan tanulmányozta az akkor már világhírűvé vált madártelepítési módszereket. Hazatérve ő vetivetette meg a gyakorlati madárvédelem alapjait a fészekodúgyár megszervezésével. „Útmutató a mesterséges fészekodúk alkalmazásához” címmel saját képeivel illusztrált brossúrát jelentetjelentetett meg, amely az FM kiadványaként, a gyakorlati madávédelem módszertanának állandóan keresett forrása lett. Ez további kiadásokat érért meg (1906, 1907); 1910-ben [[német nyelv|németül]] jelenikis megmegjelent, majd 1913-tól kezdődően „Madárvédelem a kertben” címmel folytatódikfolytatódott időszakos megjelenése, s ettől kezdve további 10 kiadást érért meg, az utolsót 1948-ban. Ez idő alatt a madárvédelem eszközeit sokszorosan tökéletesítette, fejlesztette. A ma is használatos [[mesterséges madárodú]]k és etető-típusok megtervezésével segítette elő a gyakorlati madárvédelem terjedését. Az elért eredményeket „Madárvédelmi tanulmányok” címen folyamatosan közreadjaközreadta az Aquilában, de előadásokat is tarttartott, népszerűsítő cikkeket írírt, melyek nagy visszhangra találnaktaláltak országszerte.

Széles körű természettudományos műveltségével, biológiai iskolázottságával a gazdasági madártan egyéb területein is eredményesen munkálkodott. Különösen nagy jelentőségűek a [[vetési varjú]] táplálkozását tisztázó gyomortartalom-analízisei, majd a gazdasági érdekű hasznos és káros tevékenységükben a környezeti tényező-változások döntő befolyásának kimutatása. A madarak gazdasági jelentőségének elbírálásánál ez fontos, elvi jelentőségű megállapítás. A gazdasági madártan terén elért eredményei alapján a Földművelésügyi Miniszter a [[róma]]i Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet szaktudósítójának nevezinevezte ki.

Eközben régi kedvenc tudományához, a faunisztikához sem leszlett hűtlen. Ő vezetivezette be a magyar faunába a [[héjasas]]t (1904), a [[kis héja|kis héját]] (1906), a [[dolmányos sirály]]t (1908) és a [[vörösnyakú lúd|vörösnyakú ludat]] (1915). Előadásaival tevékeny részt veszvett a nemzetközi madártani kongresszusokon is, így 1905-ben [[London]]ban, 1910-ben [[Berlin]]ben, 1926-ban [[Koppenhága|Koppenhágában]], 1930-ban [[Amszterdam]]ban, 1928-ban [[Genf]]ben tart előadást a Nemzetközi Madárvédelmi Bizottság ülésén.

1935-ben ment nyugalomba, kísérletügyi főigazgatói ranggal. A [[Balaton]] mellé, [[Ábrahámhegy]]re költözött kis kertes házába véglegesen. Horgászattal és a ház körüli kerti munkával töltötte idejét, amíg ereje engedte. Szeretett Intézetének 1945-ben történt tragikus pusztulása (amikor legszebb madárképeinek eredeti példányai is elpusztultak) nagy lelki megrázkódtatást jelent számára. Évekig nem hallatott magáról, később azonban az újjáéledő Intézet sorsa mindjobban érdekelte. Bár hallását az utolsó években csaknem teljesen elvesztette, szelleme, érdeklődése friss maradt. 1961. december elején a feleségével együtt a [[tapolcaitapolca]]i kórházba került, akin szívgyengeség jelei mutatkoztak, ő pedig fizikai leromlottsága, kimerültsége miatt szorult ápolásra. December 16-án hunyt el, egy héttel felesége halála után, akinek elhunytát előtte — kíméletből — eltitkolták.