Főmenü megnyitása

Módosítások

→‎Hazatérésétől haláláig: Nem járt Szaud-Arábiában...
== Hazatérésétől haláláig ==
 
Hazatérése után közigazgatási szolgálatba lépett (a fővárosi szociálpolitikai osztály művészeti referense lett). Emellett középiskolában is tanított. Itteni egyik híres tanítványa [[Tolnay Károly]] volt. 1914-től rendszeres résztvevője volt a Lukács György és [[Balázs Béla]] vezette Vasárnapi Kör ülésein, melyből 1917-ben kialakult a Szellemi Tudományok Szabadiskolája, ahol Fülep is tartott előadásokat. Ebben az időszakban már a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugatnak]] is írt. 1916-ban beiratkozott a református Teológiai Akadémiára, ahol 1918-ban szerzett lelkészi képesítést. Az [[őszirózsás forradalom]] idején külszolgálatot teljesített, a [[fiume]]i tisztviselők ügyével foglalkozott. [[Károlyi Mihály]] egyetemi tanárrá kívánta kinevezni, de erre már csak a [[Tanácsköztársaság]] idejére került sor 1919 májusában a budapesti egyetem olasz tanszékére. A Tanácsköztársaság bukása után előbb [[Olaszország]]ban szerkesztett politikai lapot, majd önkéntes száműzetésbe vonult és vidékre költözött, ahol különböző településeken szolgált református lelkészként. Állomáshelyei [[Medina (Magyarország)|Medina]] (1920–1921), [[Dombóvár]] (1921–1922), [[Baja]] (1922–1927) és [[Zengővárkony]] (1927–1947) voltak. Ebben az időszakban is résztvevője a kulturális életnek, az [[1930-as évek]]ben a pécsi egyetem tanára volt, művészetfilozófiát, esztétikát és olasz irodalmat tanított. Itt kezdődött el barátsága [[Weöres Sándor]]ral. 1930-ban [[Baumgarten-díj]]ban részesült. 1934-ben [[Gulyás Pál]]lal és [[Németh László]]val közösen elindította a ''Válasz'' című lapot, de felfogásbeli különbségek miatt korán kivált a laptól.
 
1946-ban kinevezték a [[Pázmány Péter Tudományegyetem]] olasz tanszékének egyetemi tanárává, majd egy évre rá visszaköltözött Budapestre, ahol az [[Eötvös Collegium]] egyik oktatója is lett. 1948-ban megválasztották a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjává. Bár a hivatalos kommunista kultúrpolitikához nem idomult, kora és Lukács Györggyel való barátsága védettséget nyújtott neki. Ekkor elsősorban oktatási és tudományszervezési 1951-ben az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]] művészettörténet tanszékének vezetőjévé nevezték ki, mely tisztségét tíz éven át viselt. 1957-ben [[Kossuth-díj]]jal tüntették ki. Egyetemi munkássága alatt a ''Művészettörténeti Értesítő'' és az ''Acta Historiae Artium'' című [[folyóirat|szakfolyóiratok]] főszerkesztője volt 1960-ig. Élete utolsó éveiben visszavonultan élt, csonkán maradt művészetfilozófiai monográfiáján dolgozott.
45 734

szerkesztés