Főmenü megnyitása

Módosítások

a
A triász többnyire száraz éghajlatú korszak volt. Ez a késő [[karbon]] korban kezdődött és erősen függött az évszakok váltakozásától is, különösen a Pangea belső területein. A hőmérsékleti ingadozásokat a világtenger szintjének alacsony volta is növelte. A víz hőmérséklet-stabilizáló tényező – a nagy vizekhez közeli szárazföldeken, különösen az óceánok szomszédságában kisebb a hőmérséklet-ingadozás. A Pangea jó része azonban messze feküdt az óceánoktól, ezért itt nagyon változékony volt a hőmérséklet, az őskontinens belsejében így valószínűleg nagy kiterjedésű [[sivatag]]ok voltak.
 
A jura korszakban emelkedett a tengerek szintje, valószínűleg a tengerágyak mozgása miatt. A felszín alatti új kéregképződés vizet szorított ki, ami elárasztotta a tengerpartokat, a Pangea szétszakadásával pedig jóval több szárazföld került az új [[Tethys-tengeróceán]] szomszédságába. A hőmérséklet tovább emelkedett, de kezdett stabilizálódni. A szárazföldek nedvességtartalma is emelkedett, így a sivatagok visszahúzódtak.
 
A kréta korszak valószínű éghajlata körül már sokkal több a bizonytalanság és a vita. A légkör [[szén-dioxid]] szintjének emelkedése miatt a hőmérséklet észak-déli fokozatossága szinte eltűnt és a hőmérséklet az egész bolygón szinte azonos lehetett. Átlagban magasabb lehetett a mainál, 10 °C körül. A középső kréta idején az egyenlítőnél még a mély óceáni vizek is 20 °C hőmérsékletűek lehettek, ami már túl meleg volt az élővilág számára, az egyenlítői szárazföldek pedig sivatagosak lehettek, annak ellenére is, hogy közel voltak a tengerekhez. Az óceáni mélyvizek oxigénkörforgása is megszakadhatott. Emiatt óriási mennyiségű szerves anyag halmozódott fel és rakódott le, ami oxigén hiányában nem tudott felbomlani – ebből lett a „fekete kőzet”.
76 268

szerkesztés