„Pálfy-Vízügyi Szakgimnázium” változatai közötti eltérés

Most, amikor az iskola történetének vázlatos összefoglalására készülünk, kénytelenek vagyunk a természeti környezettel kezdeni. Ez a csodálatos helyszín, a szőke Tisza mentén egyszerre áldás és egyszerre átok. Immár harmadik éve látjuk, hogy tavaszonként, időnként ősszel is, ez a békés folyó többszörösére duzzad, fenyegeti a várost, benne az iskolánkat is. Mióta pálfys diákok vagyunk, minden évben szinte menetrendszerű az, hogy jön a felhívás,: szükség van a diákokra. Már az 1999-es árvíz is félelemmel töltött el bennünket, és önként jelentkeztünk a homokzsákok töltésére. No persze a praktikus diákagy számára nem volt közömbös az sem, hogy a délelőtti munka következtében elmaradtak az óráink, illetve azok egy része. Aztán a tavalyi tényleg rémisztő volt. Egyszerűen nem akartuk elhinni azt, hogy az előző évnél is magasabbra tud duzzadni a mi Tiszánk. Szörnyű volt látni, hogy az iskola előtti sétány korlátját is bőven meghaladó víz hömpölyög előttünk, a főbejáratunk lezárva, és mindenféle munkagépek dolgoznak az ablakok alatt. 25-en jelentkeztünk az osztályból a gátra, s becsülettel dolgoztunk. Jóleső érzés arra gondolni, hogy a mi munkánk is benne van abban, hogy a város megmenekült. Azt idén ismét itt az áradás, de talán már nem annyira veszélyes a helyzet, hiszen pl. a mi munkánkra - természetesen ismét jelentkeztünk - már nem

nem is volt szükség. Persze még nincs vége, hiszen a tetőzés csak későbbre várható. Idősebb tanárainktól hallottuk, hogy az iskolánk építését 1970-ben nagy mértékben hátráltatta az akkori árvíz, de mi volt az a mostaniakhoz képest! Talán némi szerencséje az iskolánknak éppen ez lehetett, szinte biztos, hogy nagyon jól alapoztak, mert különben szinte érthetetlen, hogy az iskolaépület alagsorát a tőlünk pár méterre tornyosuló, és méterekkel meghaladó víz érdemben nem károsította. Ettől függetlenül szép ez a Tisza-part, jó helyre építették az iskolánkat, A Galéria felé eső terület fái és bokrai szinte botanikai ritkaságokat is tartalmaznak, kár, hogy ezt a részt nem tudjuk jobban kihasználni, mivel érthetetlen okból - bár az iskola területéhez tartozik - nem szabad bekeríteni. Sajnos az udvarunk is kicsi, hiszen a velünk egybeépült Tiszaparti Gimnáziumnak előjoga van erre a területre. Nem is kell nagy fantázia ahhoz, hogy ez milyen nehézségeket okoz a testnevelés órák szabadban megtartandó foglalkozásain. Így aztán marad a Tisza-part a futásra, amelyet persze a többi iskola is használ, s néha bizony előfordul, hogy összekavarodnak a mi iskolánk, A Tiszaparti és Belvárosi Általános Iskola diákjai a futás közben.

 

Itt rögtön találkoztunk egy nehezen kibogozható problémával, ti. hogy hány éves is a Pálfy? Ahány ember, annyiféle választ adott. Az iskolát hivatalosan 1972. június 9-én adták át, de az épületet magát már jó egy évvel korábban /1971. augusztus 1-jén/ S ha visszafelé megyünk az időben továbbra is, előtte egy évvel jött létre az iskola igazgatósága és tantestülete, mintegy szervezetileg is kiszakadva az eddig helyet és termeket biztosító Tiszaparti Gimnáziumból. Mert ez a két intézmény sok szállal kapcsolódik egymáshoz, nem csak az épületek hasonlósága okán, hanem azért is, mert a mi iskolánk elődjének is tekinthető első szakközépiskolai osztályok /szervetlen vegyipari, szabályozástechnikai és géplakatos/ képzése már az 1964/65-ös tanévben/!/ megindult - egyelőre még a Gimnázium épületében. A megyeszékhely népessége ebben az időben rohamosan növekedett, egymás után épültek illetve bővültek a különböző ipari üzemek, s ezért mindenképpen szükség volt a város szakoktatásának fejlesztésére abból a szempontból, hogy jól képzett, középvezetői feladatokat is ellátni képes diákokat adjon az iparnak.