„Mali Birodalom” változatai közötti eltérés

A '''Mali Birodalom''' a monda szerint a [[13. század]] elején jött létre. Egy ''Szunjata'' nevű kultúr[[hérosz]] alapította, aki gyerekkorában nyomorék volt, és anyját ezért csúfolta a király többi felesége. Egy ideig száműzetésben élt, majd visszatért Ghánából és a királyt letaszítva a trónról ő lett az uralkodó. A birodalom a virágkorát a [[14. század]]ban élte.

 

 

Mali szárazföldön alig, de tengeren jól megközelíthető állam volt. [[1352]]-ben a [[muszlim]] kultúra egyik legviláglátottabb embere, [[Ibn Battúta]] [[Tanger]]ből indult el élete utolsó expedíciójára, melynek végcélja a Mali Birodalom volt. Útja ''Sijilmassán'' keresztül vezetett ''Terhazzába'', melyről azt írta, hogy visszataszító kisváros, melynek egyetlen érdekessége, hogy a házai és mecsetjei sótömbökből épültek. Innen aranyszállító karavánokkal akarta útját folytatni Mali felé, ahol állítólag annyi volt az arany, hogy a só háromszor-négyszer annyira értékesebb volt, miután áthaladt az országon. Az út emberpróbáló volt. A sivatagot tíznapos etapokban kellett átszelniük, víz nélkül, egy olyan területen, melyről azt tartották, hogy tele van démonokkal, és ahol nem volt semmilyen látható út vagy ösvény.

 

 

Mali [[arany]]lelőhelyei miatt vált dúsgazdaggá, de ezeknek a lelőhelyeknek a helyét titokként őrizték. Az arany a birodalomban lévő monopóliumok kezén áthaladva, észak felé hagyta el az országot, szaharai kereskedők vitték el mediterrán kikötőkbe. A hagyományok szerint az arany néma kereskedelem útján cserélt gazdát. Az egyik fél kirakta az áruját és visszavonult, a másik fél felvette azt, ami neki ebből az áruból kellett, és otthagyta a maga csereáruját.

A ''wangaráknak'' vagy ''dyuláknak'' nevezett kereskedői kaszt az uralkodó direkt hatalmán túl is terjeszkedett. Települést alapított többek között a [[Bengó]]nál, az [[akanok]] országának északnyugati határán, ahol az őserdei főnököktől lehetett aranyat venni. Amikor a portugálok [[1482]]-ben aranykereskedelmi központot hoztak létre [[Elmina|Elminában]], száz kilométerre nyugatra a Volta torkolatától, egy ''Karamansa'' nevű uralkodóval kellett tárgyalniuk, akinek a neve a mali uralkodók egykori nagyságára utalt.

 

[[Fájl:Mansa_Musa.jpg|thumb|jobbra|300px|Musa Mansa ábrázolása a Katalán Atlaszban]]

A birodalom ura a ''mansa'' címet viselte. Egyikük ''Musa mansa'' körülbelül [[1312]] és [[1337]] között uralkodott, és hírneve legendás volt. [[1334]]-ben látványos zarándokutat tett [[Mekka|Mekkába]]. Ő volt a Mali Birodalom egyik olyan mansája a három közül, aki teljesítette a [[hádzs]]ot. Ez a zarándoklat, mely több, mint egy évig tartott mutatta Mali erejét és gazdagságát. Az utazás nagy pompa közepette zajlott, és azt az eredményt hozta, hogy [[Egyiptom]]ban még évszázadok múltán is emlegették, mivel az ott töltött három hónap alatt a mansa olyan bőkezűen osztotta az aranyat, hogy annak értéke 10-25%-al esett, és ezzel [[infláció]]t okozott. Ötvenezer dénárt adott a szultánnak, és több ezer aranyrudat osztott ki az őt fogadó szentélyeknek és hivatalnokoknak. Bár induláskor 80-100 teve kísérte és mindegyik 300 font arannyal volt megrakva, visszafelé kölcsön kellett kérnie. A kölcsönt állítólag úgy fizette vissza, hogy minden kölcsönkapott 300 dinár helyett hétszázat adott vissza.

{{szakasz-csonk}}

 

 

Az utazó Ibn Battúta sokat panaszkodott a Mali Birodalomban élőkre, mivel azt írta, hogy nem ismerik a jó modort és megvetik a fehér embert. Undorodott az ételtől, bár nem tudta, milyen nagy költséggel és milyen messziről szállítják neki a kölest. Egyszer megbotránkozott azon, hogy valaki megfigyelte, amint a [[Nílus]] közepén éppen könnyített magán, de kiderült, a megfigyelő feladata az volt, hogy megóvja őt a krokodiloktól. Riasztó volt számára a nők arcátlansága és szexuális szabadsága, azonban az mély benyomást tett rá, hogy a gyerekeket addig láncon tartották, míg meg nem tanulták a [[Korán]]t, továbbá dicsérettel illette a feketék "irtózását az igazságtalanságoktól".

A mansa több tiszteletet élvezett alattvalói részéről, mint bármely más uralkodó. Minden fenséges volt, aminek a mansához köze volt: a testtartása, az udvaroncok százai, a kezében tartott ezüstpálca. Csak közvetítő útján szólt az elébe járulókhoz és földre borulva, arccal a porban kellett megalázkodni előtte. A szavait zengő hang üdvözölte, és szeszélyes [[tabu]]k vontak halált maguk után (például halállal büntették, ha valaki szandálban lépett elé vagy ha a füle hallatára tüsszentett). A környezet igen egzotikus volt. A mansa fogadószobája íves pavilon volt, ahol egy andalúziai költő énekelt. A főváros a bozót közepén állt, és téglából épült [[mecset]]je volt.

 

Már a birodalom alapítójának, Szunjata hadseregének is a [[lovasság]] volt az alapja. A mali lovaskatonák képét több terrakottaszobor őrzi. A félig lehunyt szemű vastag ajkú, felvetett fejű lovasok, [[sisakforgó]]val merev testtartással ültek a lovon, a [[zabla|zablával]] a kezükben. Néhány közülük [[vért]]et és [[pajzs]]ot visel vagy kötényszerű bőr[[páncél]]t. A lovak véknyába diszítőmotívumokat metszettek és a lovasaik rövid [[pányva|pányvával]] és kinyújtott karral irányították őket.

 

A 14. század közepére ők szilárdították meg a mansa hatalmát nyugat felé a Gambia és a Szenegál alsó folyásáig és keletre a Niger völgyének [[Gao]] alatti szakaszáig, délen a Niger felső folyásáig északon pedig a Szaharáig. A kereskedők mentek utánuk és átvették az értékrendet.

 

 

A birodalom saját elszigeteltségének esett áldozatául. A birodalom peremén lázadások törtek ki, gyakoriak voltak a külső betörések, a központban harcok alakultak ki a trónért, és ezek mind gyengítették az államot. Körülbelül [[1360]]-tól Musa leszármazottai harcoltak a trónért fivére, ''Szulajmán mansa'' utódival. A század vége felé a Niger legalsó részénél lakó [[szongájok]] elszakadtak a birodalomtól és Gao is elveszett. Mivel ez utóbbi volt a egyik fontos raktárállomás félúton az őserdő és a sivatag között, Mali monopóliuma is veszélybe került. Az [[1430-as évek]]ben [[tuaregek]] érkeztek a sivatagból és bevették Valátát és [[1433]]-ban Timbuktut. 20 évvel később, amikor a Gambia folyón először felhajózó [[Portugália|portugálok]] kapcsolatot létesítettek Mali és az európaiak között, a mansa hatalma már csak a mandék eredeti hazájára korlátozódott.

 

 

Amíg a birodalomnak csak a híre jutott el Európába, addig a mali államnak ragyogó imázsa volt. az [[1320-as évek]]ből származó mallorcai térképen, de még inkább az [[1375]]-[[1385]] között készült [[Katalán Atlasz]]on Mali uralkodóját úgy ábrázolták, mint egy nyugati uralkodót, csak az arca volt fekete. Trónján ült szakállasan és koronával a fején, kezében jogar és országalma. Olyan király benyomását kelti, aki bármely más keresztény uralkodóval egyenrangú. Ezek után a hanyatlóban lévő Mali Birodalommal találkozni kiábrándító volt az európaiak számára. Minél jobban megismerték őket, a fehérek annál inkább megvetették őket, és az ezt követő évszázadokban a mansa utódainak ábrázolásában sztereotípiákat alkalmaznak: majomszerű alkatot és lelógó genitáliákat. A mali állam egészen a [[16. század]]ig létezett, de régi hatalmát és presztízsét már nem nyerte vissza.

 

 

 

[[Kategória:Mali]]

[[cs:Říše Mali]]

[[de:Malireich]]

[[eo:Imperio Malio]]

[[fr:Empire du Mali]]

[[hr:Malijsko Carstvo]]

[[id:Kekaisaran Mali]]

[[is:Malíveldið]]

[[it:Impero del Mali]]

[[ja:マリ帝国]]

[[no:Maliriket]]

[[pl:Imperium Mali]]

[[simple:Mali Empire]]

[[sk:Malijská ríša]]

[[sv:Maliriket]]

[[uk:Малі (середньовічна держава)]]

[[ur:سلطنت مالی]]