„Kék-Nílus” változatai közötti eltérés

Az első európai, aki látta a folyót és [[Tana-tóbóltó]]ból eredő forrását [['''Pedro Paez''']] spanyol [[jezsuita]] volt 1613 április 21-én. A ''Tis Isaat''-vízesést viszont 1565-ben kiadott emlékirataiban már leírta a spanyol '''Juan Bermúdez''', sőt már a 15. században itt élt európaiak is, mint a portugál diplomata-felfedező '''Pêro da Covilhã''' (1460-1526) látták a folyót.

A mai etióp-szudáni határ szakadékai és a torkolat közötti szakaszt azonban csak 1821-ben járta be '''Frédéric Cailliaud''' francia utazó.

A folyó első végighajózását 1902-ben kísérelte meg egyidejűleg a fentről lefelé haladó amerikai '''W. W. Macmillan''' és a Kartúmtól[[Kartúm]]tól felfelé tartó norvég '''B. H. Jenssen''', ám mindkettőjük hajója szerencsétlenül járt. Jenssen 1905-ben már 300 mérföldre megközelítette a folyón a Tana-tavat. A felső szakaszt 1925 és 1933 között térképezte fel '''Robert Ernest Cheesman''' (1878-1962) brit konzul. Ő viszont nem a folyóparton utazott, kb. 5000 mérföldes területet járt be szamárháton.

A Kék-Nílus etióp szakaszának első végighajózója az a 60 brit és etióp felfedező volt, akik [[Hailé Szelasszié]] császár kívánságára '''John Blashford-Snell''' (1936-) tábornok vezetésével 1968-ban a Tana-tótól az etióp-szudáni határig jutottak.

A folyó teljes szakaszát elsőként '''Pasquale Scaturro''' geológus és '''Gordon Brown''' filmes hajózta végig 2004-ben 114 nap alatt. Útjukról könyvet adtak ki és 2005-ben jelent meg az általuk készített ''Mystery of the Nile'' című [[IMAX]]-dokumentumfilm.

2005-ben pedig a kanadai '''Les Jickling''' és az új-zélandi '''Mark Tanner''' eveztek végig a [[Tana-tó]]tól a [[Földközi-tenger]]ig.