Főmenü megnyitása

Módosítások

Azzal, hogy François vált a családfővé, a Guise-ekkel szembeni rivalizálás elmélyült – még Párizs kormányzójaként, [[1565]]-ben egy utcai csetepaté során emberei majdnem meggyilkolták [[Charles de Guise]] [[bíboros]]t, és a Medici Katalin követelésére kötött látványos megbékélés egyáltalán nem bizonyult őszintének.
 
Montmorencyra hárult a feladat, hogy a fanatikus katolikus párizsi népességet békében megőrizze, amikor megköttetett a szerintük megengedhetetlenül toleráns [[1570]]-es [[Saint-Germaingermaini béke (1570)|saint-igermaini béke]] a király és [[Coligny admirális]] – François de Montmorency unokatestvére, a hugenották vezére – között. [[Pierre de Brantôme]] szerint az érdemdús, bölcs kapitány és politikus „vendôme-i bőrkesztyűhöz hasonlatosan hajlékonnyá és engedelmessé” tette a forrongó, rebellis párizsiakat a király nagy megelégedésére.
 
1572-ben Angliában járt, hogy aláírassa I. Erzsébettel a Franciaországgal kötendő szövetségi szerződést, ekkor lett a [[térdszalagrend]] kitüntetettje. Hazatérve a Guise-ek intrikái és a „politikus” mérsékeltségét elutasító egyháziak prédikációi hatására Párizsban rendkívül népszerűtlenné vált, és képtelen volt lecsillapítani a kedélyeket. Lemondott, és néhány nappal [[Szent Bertalan éjszakája]] előtt elhagyta a várost. Állítólag ő is szerepelt a legyilkolásra kiszemelt előkelőségek között, de távozásával megmentette életét. Később ő gondoskodott róla, hogy Coligny megszégyenített holttestét a [[Montfaucon]]ról elvigyék és méltó végtisztességben részesítsék.